Eddigi, bár még viszonylag rövidnek számító néhány éves pályafutásom során is többször volt már alkalmam a két nagy grafikuskártya gyártó párharcáról írni, s most újra ezen apropóból kaptam magam elé billentyűzetemet, hiszen a háború új fejezethez érkezett. Ami a legérdekesebb ebben az új passzusban – ami talán egy új korszak előhírnöke is egyben- az az, hogy ezúttal úgy tűnik az eddig mindig győzedelmeskedni képes zöld óriás (NVIDIA) most alaposan két vállra feküdt az ATI, (vagy ha úgy szimpatikusabb, a vörös AMD) nyomása alatt.

A változás szelét a HD 4000-es sorozat megjelenése érzékeltette először. A termékcsalád tagjai szinte egytől egyik sikeresebbek, népszerűbbek, s ami a legfontosabb: nagyobb példányszámban értékesített termékek voltak, mint az NVIDIA azonos árkategóriába sorolható termékei. Az utóbbi márka fanatikusain kívül mindenki képes volt belátni, az ATI fel-, mi több túlfejlődött a vetélytársához képest, s azt a bizonyos kesztyűt is jó szorosan felhúzta, hogy kiosszon néhány igazán nagy és büdös pofont. Egyfajta revansként is fel lehet ezt fogni, de fogalmazzunk óvatosabban: a márka kedvelői vérbeli, hamisítatlan visszavágásként jellemezték a sikert. A gyártó képviselői csak elégedetten mosolyogtak, s a piaci szegmens tortájából kihasított szelet növelését ígérték a jövőre nézve.

Persze a vetélytárs képviselőinek szeme (és kobakja) immár vértől vöröslött, már-már olyan szinten, hogy az ATI jelvényében található piros szín kütyafüle volt hozzájuk képest. Ideiglenes helyzetről beszéltek, s a DX 10.1 fölöslegességét hirdették, amit a hívők jóvá is hagytak, s mint birkanyáj a pásztort, követték is a botrányos átnevezésekkel variáló, pénzt kicsikarni vágyó gyártót. Ám a régi kártyát új néven kiadni stratégia nem vált be túlzottan, a legtöbben ráuntak a 9800 GTX fél év alatt harmadszor esedékes premierjére más név és árcédula mellett. A legnagyobb pofon mégis az volt, hogy az a bizonyos cédula nem úgy változott, ahogy azt az ember elvárta volna. A hátán hordott szám ugyanis nem hogy csökkent, csak egyre nőtt.

Nem volt gyógyír a népszerűség hanyatlására a PhysX bevezetése sem. Egyszerűen nem hatotta meg a nagyközönséget, hogy egy robbanáskor tízzel több szilánk szóródik szét a levegőben, plusz nem szívlelték az ennek következményeképp fellépő grafikai teljesítménycsökkenést sem. Harmadik, egyben utolsó kísérletképp a nagy fújjolás ellenére mégiscsak piacra dobták első olyan videovezérlőiket, melyek már támogatták a DX 10.1-et. A siker elmaradt, tekintve, hogy ezen kártyák között új névvel olyan régi motorosok tértek vissza, mint a rég elfeledett 9800 GTS. Ellentétben a valódi modellel, furcsamód ezek a példányok még egy 9600 GT-t sem igazán képesek maguk mögé utasítani, így nem sokan fanyalodtak rá megvásárlásukra. A nagyobb kategória bár még versenyképes volt teljesítmény szempontjából, árukban messze durvábbak még most is, ami azt mutatja, hogy az NVIDIA nem volt képes felvenni a versenyt az AMD brutális árstratégiájával.

Az előző generáció (ami zöldeknél egyébként még a jelenlegi) versenye azzal zárult, hogy az ATI valóban nagyobb szeletet habzsolhatott be abból a bizonyos tortából, míg az NVIDIA az összes próbálkozása ellenére sem volt képes visszavágni ellenfelének. Tudomásul véve a csata elvesztését, továbbra is ideiglenes állapotnak titulálták a kialakult helyzetet, s a majd meglátjátok ígéreteket a következő termékcsalád bemutatására halasztották. Következett a versenyfutás az idővel: ki tudja a világon elsőként bemutatni, illetve piacra dobni az új operációsrendszerrel bemutatott DX 11-es API-val kompatibilis eszközt? Az ígért megjelenési dátumok csak úgy záporoztak mindkét fél részéről, ám az NVIDIA megint csak sokat akart egyszerre, s beletört a foga is. Az ATI újfent megelőzte a nagy riválist, immár másodszor. DX 11-es kártyái már meghódították a csúcs és felső-középkategóriát, most pedig, mialatt-e sorokat írom már az alsó és középkategóriába szánt termékek debütálnak a sajtó előtt, viszont az NVIDIA első fecskéi még sehol sincsenek. A késés azonban, ha már mindenképp számolniuk kellett vele, egy lehetőség is egyben a Fermi továbbfejlesztésére. Talán a még mindig kihegyezett karmokkal a bálványozott márkanevükbe kapaszkodó vásárlók most újra beleszerethetnek a foggal-körömmel védelmezett gyártóba. Én magam is bízom benne, hogy a zöldek is képesek lesznek végre összeszedni magukat, hogy újfent legyen értelme a versengésnek. Nem tesz jót a piacnak, ha a gyártók ígéretes fejlesztések helyett csupán üres szavakkal dobálják egymást. Most épp ennek isszuk a levét.

Nehéz dolga van a mostanság kis pénzen jó kártyát vásárolni vágyóknak. A középkategória teljesen felbolydult. Az ATI megvételre érdemes kártyái felszívódtak, a 4830 már régebben, de újabban 4850-et sem nagyon lehet találni. Sőt, mire a 4870 elérhető közelségbe került, szintén eltűnt. A 4670 után így most rögtön az 5750 következik, ami egy megbocsáthatatlan 20 ezer forintos differencia a valóságban. Persze az NVIDIA illetve az ilyen gyártmányú kártyákat forgalmazók ezt azonnal észrevették, s a meglévő termékeik árát meg is emelték, nagyon fájó módon. Valószínűsíthető, hogy az ATI az előző széria folyamatos kivonásával kívánja még inkább rávenni vásárlóit az új középkategória tagjainak megvételére, ám ez igen nehéz úgy, hogy az NVIDAI még nem váltott. Gamer körökben persze nem kérdéses, hogy cserélnek az emberek amennyiben megvan rá a pénzük, ám egy átlagos felhasználó aki bár játszani szeret, pénze nem sok van, nem fog tudni beruházni egy 60 ezres 5850-be, de még egy 40 ezres 5770-be sem, bármennyire is szeretne.

Igen meglepő az a tény is, hogy az új ATI termékek ilyen árcédulákkal jelentek meg a boltok polcain, ám a magyarázat egyszerű. A DX 11 kompatibilitás lévén és az előző generációhoz képest jelentősen megnövelt teljesítmény okán most a Radeonok egyedi, ellenfél nélküli kategóriát képeznek, így a gyártó megteheti, hogy kompromisszumok nélkül határozza meg a vételárakat. Viszont amikor debütálnak majd a valóban új és nem csupán átpingált GeForce-ok, az árverseny újra beindul, amiből vélhetően megint az ATI jön ki jobban, hisz a korábbi megjelenésből fakadó több hónapos előny lévén szabadabban vághat alá ellenfelének áraival, tekintve, hogy kezdetben nem volt rászorulva az árak visszafogására. Ellenben az NVIDIA rá lesz, akárhogy is sikerül a premier. Ha valóban jobbnak bizonyulnak az NVIDIA kártyái, még azzal sincs előrébb a dolog, hisz akkor további árcsökkentésekre lehet majd számítani, ami ár/érték arányban még mindig jobb vétellé tehetné a Radeonokat. Bonyolult harc ez tehát, ahol nem elég pusztán erősebb termékeket gyártani, viszont vásárlóként mi csak jól járhatunk a viaskodásokkal. Tapasztalhatjuk, hogy nem jó, ha egy gyártó nagyon elhúz a másiktól, az sokkal jobb, ha egymástól alig különböző teljesítmények miatt az ár a döntő. És olyankor legalább valóban van értelme azon vitázni, hogy melyik a jobb márka…

A félreértések elkerülésének érdekében tisztáznám; nem vagyok ATI logóval díszített csuklyát, a nap 24 órájában viselő szektatag, csupán vázoltam a jelenlegi helyzetet melyből az említett gyártó jött ki jobban. Szeretem az NVIDIA-t (jelenleg is egy 9600 GT boldog tulajdonosa vagyok), ám az utóbbi időkben tanúsított politikájukkal felbosszantottak, a cikk hangneme mégsem csak ennek köszönhető. Ezen felül pedig elismertem, hogy az ATI a 4000-es családdal egyértelműen jobbat mutatott, mint az NVIDIA a GeFore 9-essel vagy a 200-as sorozat 250-es vagy 260-as példányaival, mindezt alapos, sokrétű, több kártyát tesztpadra vető értékelés és mérlegelés után.

Az említett sorozatban a 9600 GT valódi újítás volt, de a 8600 GT-nek eleve ilyennek kellett volna lennie. A 8800 GT a maga idejében aránytalanul többet tudott, mint elvileg csak butított társa. A 9800 GT viszont nagy csalódás volt, az átnevezéses módszer első iskolapéldája, ráadásul a 9600 GT teljesítményben túl közel volt és van is hozzá, s gyakorlatilag annyival olcsóbb is, hogy bizony nem nagyon volt/van értelme 9800 GT-t venni.

Hosszú-hosszú oldalakat lehetne még telepötyögtetni a témával kapcsolatban, ám most zsibbadtak el a csuklóim. Utolsó, tanácsként is értelmezhető megjegyzésként még ennyit írnék le: szerethetünk egy márkát, de ne ragaszkodjuk hozzá betegesen. Ha egy másik valóban, több szakember szerint is jobb, ne verjük át magunkat a régi, szinte babonaszámba menő tévhitekkel, mint amilyen a Radeonok réges régen kinőtt driverproblémái. Emellett ígérem, ha a következőkben az NVIDIA termékei teljesítenek jobban, akkor azokat emelem majd ki pártatlanul, mint ahogy mindig. Ez ilyen egyszerű, mindig az aktuális jobb a győztes, ami viszont egyáltalán nem örökérvényű. Ennyit kell észben tartani, s máris el lehet kerülni a fórumokban annyira jellemző gyűlölködéseket.