Sok éve már annak, hogy megjelentek a piacon a különféle, vezeték nélküli kapcsolatot kínáló billentyűzetek, egerek és ezek kombinált csomagjai. Nem tagadom, bennem az ilyen termékekkel szemben egyfajta előítélet fogalmazódott meg: nem voltam híve az elemekkel működő, folyton lemerülő és csak gondot okozó kütyüknek.

Valamelyest javított a helyzeten a nagyobb teljesítményű, újratölthető akkuk használata, ám ezek ára akkoriban még meglehetősen borsos volt (igaz manapság sem túl olcsóak), s az sem volt épp pozitívum, hogy egy-egy ilyen, rádióhullámok segítségével kommunikáló eszközpáros akár 6-8 elemet is igényelt a működéshez, főleg ha azok vevőegysége nem USB-n kapcsolódott a számítógéphez, hanem a jó öreg PS/2 portokon keresztül. Akkor ugyanis nem tudott felvenni kellő mennyiségű áramot a géptől, és használatához újfent szükség volt két darab elemre vagy akkura.

Hála az égnek és a tehcnika folyamatos fejlődésének, napjainkban már nyugodtan elfelejthetjük azokat a billentyűzeteket melyekbe 6 darab ceruzaelemet kellett betuszkolnunk, de az elemekkel mindössze pár napig működő, gazdaságtalan energiazabáló egerek is csak emlékeinkben élnek tovább. Cikkünkben három darab Logitech Cordless (vezeték nélküli) billentyűzet + egér párosról olvashattok, melyek külön-külön árkategóriát képviselnek. Az EX110 segedelmével megvizsgáljuk az alap, a Wave-el a középkategóriát, míg az MX5000-nek hála kirándulást tehetünk az abszolút prémiumkategóriába.

Logitech EX110 – puritán, olcsó, megbízható

Hosszúnak ígérkező cikkünket a legegyszerűbb és ennek köszönhetően a legolcsóbb termékkel kezdeném, az EX110-el. Nem árt azonban óvatosan bánni az olcsó kifejezéssel, hiszen sokan rögvest arra asszociálnak-e szót olvasván, hogy amelyik terméket ezzel a jelzővel illetik, túl jó nem lehet. Való igaz, hogy kicsit több mint hétezer forintért nem várhatunk csodát egy vezetékek nélkül operáló egér és billentyűzetpárostól, azért mégis érdemes vetni egy pillantást erre az alapszintű termékre.

A láthatóan kedvező ár ellenére viszonylag nagy és szép csomagolásban érkezik az EX 110. Bár ezen nem spórolt a gyártó, a billentyűzeten és az egeren kívül az árkategóriának megfelelően csak a rádiós vevőegységet és a használati útmutatót, valamint a működtetéshez elengedhetetlen szoftvert találjuk meg a dobozban. Nem is vágyunk igazán többre egy belépő szintű terméknél, ezért lépjünk is tovább magára a billentyűzetre.

Az egyszerűség nevében

Ránézésre azt sikerült megállapítani a klaviatúráról, hogy anyagminőségben körülbelül a három és négyezer forint közzé eső, vezetékes Logitech billentyűzetek színvonalát hozza, csak épp drót nélkül. Kopogós műanyag borítás, lazán rögzített gombok, melyek kissé csörgős gépelést eredményeznek, de ebben az árkategóriában lényegében egy gyártó terméke sem büszkélkedhet finomabb anyagokkal. Amiért már jobban felhúztam az orrom, az a csuklótámasz hiánya, bár jobban belegondolva nem is lepődtem meg nagyon, hisz logitechéknél ilyen alacsony vételárnál divat megfeledkezni erről.

Ami viszont valamelyest vigasztalhat, az a szokatlanul sok plusz gomb, mellyel az EX 110-et ellátták. Csak amolyan miheztartás végett jegyezném meg; a gyártó háza táján a négyezer forintos billentyűzeteken is általában 8, maximum 10 extra gombot találunk, míg jelenlegi tesztalanyunk 12 darabbal rendelkezik, és akkor még nem is említettem az F1-F12-ig terjedő funkciógombokat. Ezek ugyanis egy funkcióváltó segítségével az alaptól teljesen eltérő műveletek végrehajtására alkalmasak. Ez összeszámolva magunk közt szólva 24 funkcióbillentyűt jelent, ami ilyen ár mellett nagyon, nagyon dicséretes.

Office és média megoldások

Az EX110 funkciógombjainak kiötlésekor egyértelműen a webes, multimédiás és office alkalmazások kezelésének könnyebbé, gyorsabbá tétele volt a tervezők célja. A 12, szürke színnel elkülönített gyorsgomb is ennek megfelelően lett felosztva. A billentyűzet bal alsó sarkában látható kettő, például az alkalmazásokban történő navigálást segítik. A felső a bezárás, az alsó a „vissza” parancsot hajtja végre.

A maradék 10 gomb az eszköz felső részében kapott helyet. Jobbra, egy négyes csoportba kerültek a különféle lejátszó programokhoz tartozó billentyűk, míg baloldalon a hangerő három gombja (hangosítás, halkítás, némítás) és különféle alkalmazásindító gombok helyezkednek el (e-mail, böngésző, számológép).

Az F menüsort két részre osztották. F1-től F8-ig az office programcsomaghoz tartozó gombokkal találkozunk. Az F1 súgóként funkcionál, míg az F2 a Word, az F3 az Excel, az F4 pedig a PowerPoint gyorsindításáért felel. Az F5 és F6 a különféle műveletek visszavonását teszik lehetővé, míg az F7 nyomtatásra ösztönzi gépünket. A csoport utolsó tagja, az F8 gyorsmentést végez. A második csoport gombjai F9-től F12-ig testreszabhatóak, vagyis azt teszik, amire mi programozzuk őket. Ezekre beállíthatjuk leggyakrabban használt alkalmazásaink, de akár kedvenc játékaink indítását is.

Még optikai egér

Az EX110 egere a jó öreg optikai technológiát használja. Nem egy szuper érzékeny típus, de a hétköznapi teendők elvégzéséhez elegendő. A használhatóságával nem is volt probléma, inkább a méretével, azzal is csak a többi tesztalanyhoz képest, illetve az ujjaim hosszúsága miatt. Talán a teremtő zongoristának szánt, én ehelyett inkább gépelek, de ez az egér nekem akkor is kicsinek bizonyult. Érdekes, hogy míg a billentyűzet beérte két kisméretű AAA elemmel, addig az egér az egyel nagyobb méretű AA akkumulátorokból igényelt ugyan ennyit. Ezeket egyébként az egér felső részébe kell behelyezni úgy, hogy eltávolítjuk a gombok mögötti, tenyerünket tartó részt. Súlya abszolút nem vészes, talán egy hangyányit ha nehezebb a vezetékes társaitól.

Sok egyebet nem lehet regélni a teljesen hagyományos teljesítményű egérről, mely csak az alapfelszereltséget tudja magáénak. Három gombbal rendelkezik, a középső természetesen egyben görgetőként is funkciónál. Egy egyszerű, de legalább vezeték nélküli optikai egér. Se több se kevesebb.

Logitech Wave – egy hullámmal finomabban

A Wave egy nagyon különleges formavilággal megáldott billentyűzet, melyhez a társított egér is tökéletesen idomul mind megjelenés mind precizitás szempontjából. Igen, előző mondatommal rögvest elárultam kialakult véleményemet; a Wave fényévekkel jobb anyagminőséggel, tudással és ergonómiai tulajdonságokkal büszkélkedhet, mint a tesztben előzőleg bemutatott EX110, bár azt sem szabad elfelednünk, hogy annál kétszer többe kerül. Viszont ezért cserébe olyan komfortot kapunk, amilyenhez csak ritkán lehet szerencsénk a billentyűzetek és egerek piacán.

A pozitív vélemény egy dolog, a teszt mégsem indult könnyen. A termék jó néhány tesztállomáson járhatott már, amit alaposan meg is sínylett. A dobozban ugyanis magán a billentyűzeten és az egeren kívül semmit sem találtam. Mindent kipucoltak a csomagból, így a vevőegységet is, amiért szívesen rácsapnék valakinek a kezére, mondjuk egy 20 kilós kalapács közreműködésével. A csenőmanó közbelépésétől függetlenül szerencsém volt, ugyanis az EX110-es kiegészítői hiánytalanul megvoltak. Egy hirtelen gondolattól vezérelve, mely szerint a Logitech termékei kompatibilisek egymás kiegészítőivel, ki is próbáltam a Wave és LX 8 párost, az EX 110 vevőegységével. Láss csodát, a Connection sikeres és stabil volt, így a próba sem maradt el.

Hullámok hátán: a billentyűzet

A csomag Logitech szokás szerint hatalmas, de ezt valószínűleg el is várja a vásárló, ha már egyszer kifizette azt a bizonyos (kicsit talán fájó) 16 ezer forintot. Ám a megszokott zöld/fehér borítón elterülő kép mely a dobozban megbújt eszközöket ábrázolja spontán nyálcsorgást eredményez. A kibontást követően sem lesz ez másképp, bár közelebbről megvizsgálva a billentyűzetet, már kicsit furábbnak hat a design, no de ahogy a termék neve is mutatja, a tervezés folyamatát a hullámok ihlették. Ez persze érzékelhető a körvonalakon, de ami meglepőbb, a klaviatúra gombjain is. Megsúgom, nem volt túl bizalomgerjesztő látvány a karakterbillentyűket összefogó rész közepén kiemelkedő „dudor”, ami nem más, mint a billentyűzeten végigfutó hullám csúcspontja. Ám mivel a puding próbája az evés, a billentyűzeté, pedig a gépelés, nem is ítélkeztem azelőtt, hogy nem írtam volna jó pár sort kísérlet gyanánt. Ekkor viszont rájöttem, hogy az ijesztő látvány ellenére a gombok lenyomásakor semmilyen mellékhatás nem jelentkezik, így a Quasimodot is megpirongató púp nem gátolt meg a gyors írásban, viszont az is igaz, hogy semmivel sem tette könnyebbé a gépelés folyamatát.

Nem úgy a méretes váltógombok, mint amilyen a Shift, a Ctrl és társai, melyek ahhoz képest, hogy a megszokottnál jóval nagyobbak, még mindig eltörpülnek az igazán hatalmasra sikeredett Space billentyű mellett, amit igazából nem tudom elképzelni milyen kéz, akarom mondani ujjmérethez terveztek. Egyvalami bizonyos; a legfontosabb művelet-végrehajtó gombokat képtelenek leszünk eltéveszteni, ráadásul nagyon könnyen elérhetőek. Viszont nem lennék teljesen őszinte, ha eltitkolnám, hogy az ívelt forma néhány billentyű leütésére rányomja a bélyegét, amit csak a tíz ujjal gépelők fognak észrevenni. Az enter és ezzel együtt a backspace is magasabbra került az átlagnál, így a kisujjunkkal jobban nyújtózkodnunk kell a visszatörlés gombjához, mert ha a megszokott távolságon keresgélünk, akkor az enter tetejét fogjuk csak megtalálni. Ezt a kis kellemetlenséget én a megszokhatók közzé soroltam, bár a lényegesen ritkábban használt Insert már tényleg túl magasra került.

Kényelem a köbön

A gépelést nem csupán a nagy és könnyen járó gombok teszik kényelmessé, de a fix csuklótámasz is, ami bátran mondhatom a legjobb része a Wave-nek. Eszméletlenül jó, gumírozott anyagból készült, ami közepesen, de nem túlságosan puha és egyáltalán nem tapad. Végre már a több órás billentyűzés (legyen az munka vagy játék) sem okoz kidörzsölődést, pirosodást, fájdalmat. Elfelejthetjük a kopogós műanyagból készült csuklótámaszt és annak előbb említett hátrányait. A kérdés már csak az, hogy a párnázott rész mennyire hajlamos a kopásra, s az tartalmaz-e bélést, vagy teljes egészében ebből a remek tapintású gumis anyagból készült-e. Nyilván a néhány napos teszt nem ad erre választ, de a márkanevet ismerve nem valószínű, hogy öt éven belül találkoznánk hasonló problémákkal.

Ha még ez sem lenne elég kényeztetés, akkor örömmel hívom fel a figyelmet a kétállású támasztókarokra, melyek segítségével minden eddiginél pontosabban állíthatjuk be a nekünk legkényelmesebb gépelési pozíciót. A kihajtható láb valójában két darabból tevődik össze, s míg a világosabb színű 4 fokkal, addig a nagyobbik (melyet csak az előző behajtása után, azzal egyszerre tudunk csak kinyitni) 8 fokkal emeli meg a klaviatúrát. Nekem a 4 fokos támasz használata bizonyult a legkényelmesebbnek, a legnagyobb állást túl magasnak találtam, az alaphelyzettel, pedig az volt a gond, hogy a csuklótámasz ilyenkor magasabbra került, mint a billentyűzet középső része, ahol a legtöbb gombot nyomkodjuk.

A legnagyobb kivetnivalónak azt találtam ebben a billentyűzetben, hogy piszkosul büdös volt, hála annak a szerencsésnek (vagy inkább szerencsétlennek), aki előzőleg már kipróbálhatta, és elfelejtett kezet mosni bagózás után. Így természetesen a szag eltüntethetetlenül beleette magát a klaviatúrába, melyről néhány percnyi folyamatos használat után az ujjaimra is átragadt egy kevés. Nem tetszett hallani kedves tesztelő kollega, hogy gépezés előtt mindig illendő volna leáztatni a praclikat?

A Hot, az F és a médiavezérlő gombok

Mint látható, a Wave nem szűkölködik plusz gombokban sem. Összesen 16 darabbal rendelkezik, melyekből hét közvetlenül a médiavezérlésért felel. Ezeket a billentyűzet legfelső részében találjuk, fényes fekete háttérrel kiemelve. Középen, a kétállású kapcsolóval végezhetjük a hangerőszabályzást, mely alatt közvetlenül egy némító gombot is találunk. Ezek körül a lejátszáshoz szükséges vezérlőket láthatjuk (lejátszás/szünet, állj, előző, következő). Örömmel tapasztaltam, hogy az éppen aktív ablaktól függetlenül működnek, vagyis példának okáért a háttérben futó Winampot anélkül is kontrolálhatjuk, hogy a program aktív ablakként jelenne meg az asztalon. Magyarra fordítva kusza mondatomat, akár a Word használata közben is válthatunk zenét vagy változtathatunk a hangerőn, úgy, hogy a lejátszást végrehajtó programra még csak rá sem kell néznünk.

A maradék kilenc gomb vegyes funkciókkal rendelkezik. Ebből négyet még mindig a Wave felső részében találunk, a médiagombok két oldalán, párban. A balszélső a „Gadgets”, ami alapértelmezésként a Yahoo Widgets honlapját tölti be böngészőnk segítségével. A közvetlenül mellette található fényképező ikon a My Pictures mappát nyitja meg. A médiavezérlőktől jobbra egy hangjeggyel díszített gombot találunk, ami a My Music mappa megnyitásáért felel, míg a mellette található Media Center feliratú értelemszerűen a Média központot indítja el Windows Vista alatt. Ha XP-t használunk, akkor a Media Player töltődik be.

A klaviatúra bal szélén található további két (ami valójában három) gomb. A felső, kettős kapcsolóként funkcionál, s a nagyításában lesz segítségünkre. Szinte minden alkalmazással képes együttműködni, így a Microsoft Office programcsomagjának összes tagjában használható, de az ACDSEE, sőt a Mozilla Firefox is szerette. Alatta egy úgynevezett Document Flip kapcsoló van, amit megnyomva egy kis ablak jelenik meg az éppen futó alkalmazásainkat felsorolva. Ebből egerünkkel egyszerűen kiválaszthatjuk azt, amelyiket épp látni szeretnénk.

Már csak a numerikus billentyűzet fölött elhelyezkedő két kapcsoló maradt hátra. A legszélső a számítógép alvó módba helyezéséért felel, míg a mellette lévő a számológépet tölti be, amennyiben szükségünk volna rá. Akik hozzám hasonlóan nem szimpatizálnak az alapértelmezésként alkalmazott funkciókkal, a SetPoint program segítségével könnyedén saját ízlésüknek megfelelően testre szabhatják az összes eddig említett extra gombot.

És még mindig nincs vége, ugyanis csak most érkeztünk el a különféle funkciógombokhoz, melyek az F menüsoron találhatóak 1-től 12-ig. Ezek önmagunkban megnyomva azt teszik, amit minden más billentyűzet F-es gombja tenne, persze programtól függően, viszont a Wave fel van szerelve egy FN kapcsolóval, ami elsősorban hordozható számítógépekről lehet ismerős. Működését tekintve olyan, mint a shift, vagyis valamelyik F gombbal egyszerre kell lenyomnunk, hogy megváltoztassa annak funkcióját, így máris új értelmet nyernek az itt található gombjaink. Következzen egy rövid felsorolás, melyből kiderül alapesetben milyen funkcióval látja el a program ezeket a gombokat.

Az F1 a Word betöltését hajtja végre, az F2 az Excelt nyitja meg. Az F3 az Outlook naptárát jeleníti meg, míg az F4, F5 és F6 úgynevezett Smart Keys billentyűk, melyeket a SetPoint segítségével programozhatunk be. Az F7 a beállított böngészőprogramot, az F8 a Messengert, az F9 a levelezőprogramot indítja el. Az F10 gyors internetes keresésre szolgál, az F11 kijelzi az akkumulátorok töltöttségi szintjét, ezzel együtt felvillan a kurzor nyilak alatt elhelyezett elem ikon is. Végül de nem utolsó sorban az F12 pedig optikai meghajtó(in)k tálcáját adja ki, illetve húzza vissza, némi fáziskéséssel teszem hozzá. Újfent kihangsúlyoznám, hogy ezeket a billentyűket is szabadon átprogramozhatjuk, csak úgy, mint a többi gyorsgombot.

Hullámok nélkül: szimmetrikus egér

A Wave mellé egy LX 8 egeret csomagoltak, mely az MX széria alatt foglal helyet árban és minden másban egyaránt. A 8-as, csakúgy, mint az LX széria szinte összes tagja, teljesen szimmetrikus kialakításban készült, hogy a felhasználók kézhasználattól függetlenül (értsd jobb vagy balkezes) egyformán kényelmesen használhassák.

Megjelenése bár tényleg mellőzi a hullámokra emlékeztető formákat, nem mondanám, hogy nem illenek össze a Wave-el. Színvilágukban teljesen azonosak, bár az egér felső részén inkább a fényes szürke szín dominál, ami a billentyűzeten csak az extra alkalmazásvezérlő gombokon jelenik meg. Visszaköszön a média gombok hátteréül szolgáló fényes fekete szín is az egér oldalain végigfutó sávnak hála, mely alatt a Wave csuklótámaszához hasonló lyukacsos gumírozás található. Ez a kialakítással együtt csúszásmentes és nagyon kényelmes fogást eredményez, de az apró lyukak könnyedén koszolódhatnak, viszont annál nehezebben tisztíthatóak.

Az eszköz két plusz gombbal is rendelkezik a két oldalán, egymással szemben. Kihangsúlyozom, hogy a jobboldalit (jobbkezeseknél a kisujjra esőt) akaratlanul sosem sikerült megnyomnom, ami különösen pozitív dolog, mivel sok hasonló szimmetrikus -és ami fontosabb, drágább- terméken a gombokat az egér orrához túl közel helyezik el, így olyankor is kihasználhatjuk adottságaikat, amikor nem is szeretnénk. Szerencsére a LX 8 tervezői ügyeltek erre, így a SetPointban sem kell majd letiltanunk a jobbra esőt.

Farok nélküli egerünk Laser technológiát alkalmaz a navigációhoz, ami meg is látszik rajta. Az általam kipróbált összes felületen hibátlanul működött. Hiába engedtem szabadjára fantáziámat, a termék kiállta a gyűrött lepedős, fém-, fa- és üvegfelületes tesztjeimet is. Rendkívül pontos, jól pozícionálható szerkentyű, melynek súlya a két elem ellenére is rendben van, nehéznek egyáltalán nem nevezhető, bár értelemszerűen egy hagyományos vezetékes egérnél azért érezhetően többet nyom.

Minek nevezzelek?

A költőtől csent kérdést nehéz megválaszolni. Nem feltétlenül lehet első látásra szerelemnek nevezni azt az érzést, amit a Wave-el történő szembesüléskor érzünk. Inkább az a kifejezés jut eszembe, amit az ifjú titánok dörmögnek el az orruk alatt, mikor elriszál mellettük egy csinos fiatal hölgy; „meg hát!” És tényleg. Ki akarjuk próbálni, tudni szeretnénk milyen, aztán az együtt töltött idő egyre inkább megbarátkoztat minket a vad vonalakkal, a szokatlan domborulatokkal, ívekkel, s végül azon kapjuk magunkat, hogy a párnázott csuklótámasz hiányában már nem is akarunk gépelni, vagy egyáltalán billentyűzethez érni. Hogy miért? Mert a felfedezésekor csak azt a rövid szót tudtuk ismételgetni, amit (ideális esetben) a nő és a férfi között létesített intim szerelmi légyottra használunk. A temérdek speciális funkciói is csak még inkább erősíti a lassan, de biztosan kialakuló kötődést, hogy a hatalmas meglepetésként szolgáló egeret már ne is említsük. Nem valljuk be, vagy csak nehezen: nem tudunk és nem is akarunk megválni tőle. Éppen ezért én bátorkodom a kiemelt ajánlatunk címmel jutalmazni a Logitech Wave csomagját, mert ezt a kényeztetést érdemes személyesen is megtapasztalni. (Közérdekű közlemény: a Wave önállóan, vezetékes kiadásban is megvásárolható.)

Logitech MX-5000 – Egy érintéssel több

Jelen tesztünk utolsó résztvevője, ahogy a bevezetőben már említettem a prémium felszereltségű eszközök sorát gyarapítja, sőt erősíti. Bár közel sem a legdrágább egér + billentyű páros a Logitech kínálatában, a 26-27 ezer forintos árért már rengeteg opciót kínál. Gyakorlatilag mindent tud, amire egy felhasználónak csak szüksége lehet és igazából az ennél drágább típusok (mint amilyen például az MX 5500 a maga 34 ezer forintos árával) már szinte csak fényűzésre valók, és tulajdonképpen az 5000-es tudásán felüli plusz – sokszor értelmetlen- funkciókért már kőkemény pénzeket kell áldoznunk.

A kálváriatúra

A tolvaj kontárkodása az egész tesztet befolyásolta, mert nem elég, hogy a Wave csomagolásából mindent eltűntetett, de az MX 5000 tartozékait is megritkította. Bár ott lapult a doboz alján a csuklótámasz és a használati útmutató egybecsomagolva a SetPoint szoftver telepítőlemezével, sőt még az USB hosszabbító is az egér töltőjével, csak épp egyvalami hiányzott: a bluetooth adapter. Ez tekintve, hogy nélkülözhetetlen a beüzemeléshez, nagyon mérges voltam. Szó sincs arról, hogy a gyártó nem mellékelné a kis eszközt, de a jelen cikkemben már sokadjára említett enyveskezű teszter (remélem már visszafordíthatatlan csuklásroham tört rá emiatt), aki korábban már találkozott a termékkel, zsebre vágta azt a csomagból. Én még ilyet nem is hallottam korábban, nem hogy találkoztam volna ilyen esettel. Azon túl, hogy aljas módon megkárosítja ezzel a támogató céget, még a többi tesztelő, újságíró feladatát is megnehezíti, vagy akár el is lehetetleníti. Szánalmas és egyben szomorú ilyenről még csak hallani is, mert ilyen és hasonló cselekedetekkel azt érik el csupán, hogy a támogatók egy kalap alá veszik a tesztekkel foglalkozó munkatársakat, s az újabb lopásoktól tartva nem adnak kölcsön több terméket.

Szerencsére a Wave-nél tanúsított leleményességemet – milyen szerényen jellemzem önmagam – sikerült felhasználnom az MX 5000-nél felmerült probléma megoldásához is, ezért segítséget is kértem kedves bátyámtól, aki még régebben, előző telefonjához vásárolt egy USB-s BlueTooth adaptert. Elméletem, miszerint a szóban forgó problémás billentyűzet és egér kombó bármilyen BlueTooth vezérlő segítségével kalibrálható, igaznak bizonyult, így némi trükközéssel tökéletesen funkcionáltak az eszközök a gyári kiegészítő nélkül is.

A klaviatúra

A billentyűzet szó nem illik erre a príma eszközre, ezért igyekeztem szebben fogalmazni, s az újabban inkább billentyűs hangszerekre alkalmazott kifejezéssel éltem a már igazán elcsépelt helyett. Valóban szép az MX 5000, s ami első látásra szemet szúr, az a letisztult formavilág, ami ezt a készüléket jellemzi. Igaz ami igaz, hangyányit talán emlékeztet a G15 2007-es kiadásához, csak épp annak egyfajta gömbölyített reinkarnációjaként elevenedik meg szemeink előtt, néhány módosítással egyetemben. Szépen lekerekített domborulatok, ívelt idomok határolják, s nyomát sem látjuk szögletességnek vagy extrém formáknak, így például a Wave-hez képest teljesen egyszerű a megjelenése, ám mégis – vagy talán ezért is – vonzza a tekintetet. Egyszerűen tetszetős.

Sajnálatos módon a két korábban kipróbált billentyűzettel ellentétben ebből a típusból csak angol kiosztásút kaptunk a tesztre (s abban sem vagyunk biztosak, hogy létezik belőle egyáltalán magyar), de a korábban kipróbált G15-höz képest azt kell mondanom sokkal könnyebb elboldogulni vele még így is, hogy az ékezeteket nem tűntették fel gombjain. Persze az operációs rendszer magyarként kezeli és minden karakter a helyén is van, csak tudni kell vakon gépelni. Pozitívum, hogy az MX 5000-en megtaláljuk az „Í” betűt is egy \ [blackslash] személyében, a baloldali shift mellett. (Ez ugyebár előző tesztünk főszereplőjéről, a G15-ről nem mondható el.)

Funkcióbillentyűk

Az F1 a súgó gyors megjelenítésre szolgál, programtól függetlenül. Az F2 a Microsoft Word szövegszerkesztőt indítja el, amennyiben az telepítve van a gépünkre. Ehhez hasonlóan az F3 az Excel, az F4 a PowerPoint alkalmazásokat tölti be. Az F5 ezekben a programokban a visszavonásnak felel meg, míg az F6 pedig a visszaállításra szolgál. Az F7-el nyomtathatunk, az F8 mentésre szolgál. Az ezt követő négy billentyű (F9-F12) programozható, de sajnos nem a SetPoint segítségével. A billentyűzet kijelzőjén keresztül kellene konfigurálnunk ezeket, de sajnos ez nekem a teszt idején nem sikerült, így az alapértelmezett hozzárendeléseket tudtam csak kipróbálni. Ennek megfelelően az A gomb nem csinál semmit, a B a böngészőprogramunkat indítja el, a C a vezérlőpultot jeleníti meg, és végül a D a SetPoint programablakát aktiválja.

Gyorsgombok

Klaviatúránk 10 darab gyorsbillentyűvel van felszerelve, melyek természetesen rendelkeznek alapértelmezett funkciókkal, de be is állíthatjuk azokat általunk megadott programok futtatására, ami egyébként ajánlatos is, főleg az eszköz baloldalán elhelyezkedő két szélső gomb esetében, mert ezek a videó és audio fájljaink kezelésére alkalmas programok indításáért felelnek, de a gyári beállítás szerint csak a Media Player töltődik be használatukkor. A harmadik gombra én egy képkezelő program indítását állítottam, így ez lett a kis médiasarok a teszt idején. A negyedik Sync gomb a Bluetooth gyorsszinkronizálására szolgál, ám ehhez úgy kell feltelepítni a mellékelt szoftvert, hogy a lehetőséget engedélyezzük. Anélkül csak egy leokézható párbeszédablakot kapunk megnyomásakor.

A jobb oldalon elterülő öt gombot interneten kialakított szociális kapcsolataink ápolásának szentelték. A legnagyobb segítségével elektronikus üzeneteinket tekinthetjük meg a feltelepített program segítségével, de weben keresztül elérhető címeinkre is beléphetünk innen. A többi nyomkodnivaló pedig az MSN-hez kapcsolódik. Segítségükkel elindíthatjuk a programot, megváltoztathatjuk státuszunkat és bekapcsolhatjuk a webkameránkat, amennyiben rendelkezünk ilyesmivel. Ha nem, akkor a szoftver kedvesen betölti nekünk a Logitech ide vonatkozó honlapját, hogy kedvünkre válogathassunk a felkínált eszközök között. Szemét önreklám, de nagyon jópofa. Vidultam rajta.

Érdekes továbbá, hogy a numerikus billentyűzet feletti számológép kapcsoló nem indítja el az operációs rendszer kalkulátorát, ehelyett kijelzőnk képe változik meg, s a numerikus résszel együtt alkot számolásra való eszközt. Okos megoldás, viszont csak egyszerűbb számításokat tudunk végezni így (azt is csak 10 karakterig), gyökvonásra, százalékszámításra senki se számítson.

Médiavezérlés, érintésre

Az MX 5000 látszólag kevesebb hot key-el rendelkezik, mint a Wave, de hiba volna ilyen következtetést levonni. Médiavezérlő gombok bár tényleg nincsenek, mégis kontrollálhatjuk a szokásos műveleteket, csak ezúttal egy érintés érzékeny panelen keresztül. Ezen hét „gombot” és két csúszkát találunk, melyek kezeléséhez nem kell nyomkodnunk semmit, elég csupán finoman érinteni. Legfelül egy Media feliratot láthatunk, melyet megérintve a Windows Media Player indul el. Alatta a megszokott lejátszás/szünet, állj, előző következő vezérlők helyezkednek el, melyek kör alakú ikonokként elevenednek meg. Ezek a területek egyébként érintésre néhány röpke másodperc ereéig piros színnel világítanak.

A panel legnagyobb részét a már említett két csúszka foglalja el. A baloldali a Zoomolásban segít, míg a jobbra található a hangerőt hivatott szabályozni. Amennyiben olyan programban vagyunk, amelyik nem használ zoomot, de hangerőt igen, akkor ez előbbi csúszka is hangosításra illetve halkításra szolgál, de ezesetben nem a rendszer hangerejét változtatja, mint a jobb oldali szabályzó, hanem az alkalmazásét. A zoom felirat alatt találunk egy % gombot, ami szorzott érték helyett (például 2x, 4x) százalékos nagyításra ad lehetőséget. Mellette egy némító „gomb” kapott helyet, a rendszer azonnali elhallgattatására.

Szokatlan, egyben érdekes az érintéssel vezérelt panel, nagy kár hogy a gyakorlatban csak nehezen alkalmazható. A gombokként funkcionáló felületek eléggé kicsik, ezért vaskosabb ujjakkal megáldottak akár kettőt is érinthetnek egyszerre, ami vagy két műveletet végrehajtását eredményezheti, vagy azt, hogy nem történik semmi sem. Az mindenesetre biztos, hogy nem a várt eredményt hozza a próbálkozás. Ezen felül a csúszkák sem túl meggyőzőek: a volume oldalon ötször is végig kell húznunk az ujjunkat, mire elérjük a kívánt hangerőt, a zoom ezzel szemben túlzottan érzékenynek bizonyult. Egy gyors és rövidke mozdulattal is hatalmasat változik a képméret, így ezt is nehéz megfelelően belőni. Nehezen megszokható, inkább látványos mintsem hatásos megoldás. A Wave hagyományos gombjai egyszerűbbek, pontosabbak, még ha nem is olyan stílusosak.

A kijelző

Ha szabad ilyet mondanom, a billentyűzet legérdekesebb része a beépített kijelzője, még a különféle érintést érzékelő médiavezérlők és programozható funkciógombok ellenére is. Egyvalamire már a kipróbálás pillanatában rájöttem: nem csupán giccses kiegészítője a terméknek, de egy remekül használható információ-közvetítő ami igenis jó, hogy ott figyel a felső rész közepén.

Üzembe helyezéskor a termék logója villan fel, majd a számítógéppel való konfigurálás alatt a Connecting (csatlakozás) felirat villog, míg meg nem történik a nagy egymásratalálás. Ekkor a Connected szócskát láthatjuk, egy mosoly kíséretében, ami így néz ki és (engem legelábbis) valóban mosolygásra késztetett. Mikor már minden körülmény adott, alapértelmezésként megjelenik az aktuális dátum a pontos idővel egyetemben, míg a bal felső sarokban plusz információként az operációs rendszerben használt felhasználói fiók elnevezése látható. Maximalistáknak jó hír lehet, hogy ez még nem minden, ugyanis a beépített hőmérő segítségével a helyiségben röpködő fokokról is tájékozódhatunk a jobb sarokban, Farenheit vagy akár Celsius formátumban, amit a SetPoint-ban választhatjuk ki. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy alkalmazások információit is képes megjeleníteni. A leghasznosabbnak zenelejátszáskor bizonyulhat használata, hiszen megjeleníti az előadót, a szám címét és azt is, hogy épp hol jár az adott muzsika.

A termék legnagyobb negatívuma, hogy a pompás kis kijelző nem rendelkezik háttérvilágítással. Persze hiányát magyarázhatjuk az elemekről történő működéssel, viszont így sötétben nem vesszük hasznát, azt pedig nem hiszem, hogy az éjszakákba nyúló gépezéshez mindenki folyamatosan égeti villanyt.

Mi ez a csipogás?

Az MX 5000 nem csupán vizuálisan informálja használóját, de hangjelzéseket is képes kiadni. Amellett, hogy ki- és bekapcsolásnál is csipog, hangjelzéssel tudatja, ha egy partnerünk bejelentkezett a Messengerbe, vagy ha elektronikus levelet kaptunk. Ezen felül halk kattogás kíséri az érintőpanelen való tevékenységünket, amikor épp hangerőt állítunk vagy zoomolunk, de azt is jelzi, ha bekapcsoljuk a funkcióváltó gombot. Mindez persze variálható, igény szerint ki is kapcsolható a mellékelt szoftver segítségével.

Egy jó egér – MX1000

Az MX 5000-es billentyűzethez egy MX 1000-es egér dukál a gyártó szerint, s jómagam véleménynyilvánítás gyanánt csak hevesen bólogatnék, már amennyiben valaki megkérdezné tőlem, hogy helyeslem-e a párosítást. Nagy, rendkívül kényelmes mutatóeszköz büszke tulajdonosa lesz az a vásárló, aki ezt a terméket kaparintja tenyere alá. Méretével és kialakításával tökéletesen megtartja kezünket, s bár súlya az átlagnál talán picit nagyobb, ezt kifinomult lézeres érzékelőjével ellensúlyozza, amivel szokatlanul precízen követi le minden mozdulatunkat. Ez a tulajdonsága kivételesen jó partnerré teszi játékosok számára, de grafikus munkából élő szakembereknek is bátran ajánlom. Használatával nem lesz több Cartmanféle kéztőgörcs, de ujjaink sem fognak zsibbadni, még több órányi munka után sem.

Balkézzel eszközt-használóknak rossz hír lehet, hogy minden szempontból a jobbkezeseknek készült, ám az utóbbi tábor tagjai nagyon hálásak lesznek ezért. Az egér alsó részén végigfutó gumírozott borítás meggátolja, hogy kicsússzon kezünkből az irányítás, s mindezt úgy, hogy közben teljesen elkényezteti hüvelykujjunkat.

Ha már említettem befelé fordítható nyúlványunkat, felhívnám arra olvasóm figyelmét, hogy munkát is adhatunk neki a tespedés közepette, ugyanis direkt hüvelykujjnak pozícionáltak ide három gombot. A középső amolyan alkalmazásválasztóként funkcionál, melynek segítségével éppen futó programjaink között válogathatunk, míg a másik kettő előre és hátra léptet minket egy erre alkalmas felhasználó felületeken, például böngészőkben. Ez a szokásos gombokkal együtt már összesen ötöt jelent, de igazság szerint 7 áll rendelkezésünkre, ugyanis a görgető előtt és mögött is van egy-egy azok számára, akik lusták mutató ujjukkal hadonászni csak azért, hogy megtaláljanak valamit egy hosszú listában például. Ezek ugyanis a nyomva tartást felfelé illetve lefelé görgetéssel hálálják meg, mindenféle fölösleges ujjmozdulatot nélkülözve. Ha még ez sem volna elég, a görgető nem csak előre-hátra mozgást tesz lehetővé, de jobbra illetve balra is elmozdíthatjuk, kattinthatunk vele, ami oldalirányú „görgetésre”, lapozásra ad lehetőséget.

Mégsem ez a legérdekesebb az egérben, sokkal inkább az a megold ás, aminek köszönhetően saját, beépített akkumulátorral, illetve ahhoz tartozó töltővel rendelkezik a termék, melybe csak bele kell állítanunk, hogy az alján található érintkezőkön keresztül magába szipkázza az energiát. Persze ez a kivitel felvet néhány kérdést, többek között azt, hogy mi lesz akkor, amikor a belső akkumulátor megadja magát? A válasz egyszerű, de nem feltétlenül kényelmes: szerviz, ahol kicserélik a problémás alkatrészt. Egyértelműen egyszerűbb kivenni két darab AAA újratölthető elemet, amennyiben tönkremennek, majd visszatenni két újat, de az lássuk be: nem annyira kreatív. Élettartamról nem tudunk nyilatkozni, de tekintve, hogy az egérre (a billentyűzettel egyetemben) 3 év garancia van, nem tartjuk valószínűnek, hogy ezen időszakon belül találkoznánk akkumulátorból fakadó hibával, természetesen a rendeltetésszerű használatot feltételezve, amelybe nem tartozik bele a mindennapos töltögetés, illetve az alkalomadtán 10-20 percig tartó recharging.

Az akkumulátorkapacitásról sem tudunk biztosat, de az egy hetes teszt alatt csak egyszer töltöttük –teljesen üresről, míg elég nem lett neki-, s a visszaküldés napjáig mindössze egyetlen rubrikát fogyasztott el a háromból, melyek a töltöttségi szintet jelzik. Tekintve, hogy ez a példány nem ma kezdte a teszteken való részvételt, és valószínűleg nem is ez volt az utolsó ilyen alkalom, meggyőzőnek tűnt az akku kapacitása.

Értékelés

Érdekes, hogy bár jelenlegi mezőnyűnkben messze a legnagyobb tudással, legjobb anyagminőséggel és legszebb külsővel rendelkezik az MX 5000, a legtöbbet ezzel a termékkel elégedetlenkedtem. Ez részben magas vételárának tulajdonítható, amiért az ember egyes területeken többet várna, főleg ha a legtöbb szempontból remekül teljesít az adott termék. Ilyenkor ugyanis nehezebb elfogadni a hiányosságokat. Amint már azt jeleztem, nagyon hiányzott a kijelző világítás, ami nélkül az esti órákban már abszolút nem tudjuk leolvasni a megjelenített információkat. Zavaró továbbá az is, hogy bizonyos fényviszonyok mellett, szemből nézve többnyire csak olajos csillogást látunk, még nyitott tartótalpak mellett, megemelt állásban is. Folyadékkristályos kijelző ide vagy oda, mégsem túl felvillanyozó látvány, még akkor sem ha csak ritkán találkozunk vele.

Sajnos ezzel nem ért véget a negatívumok sora. Azt már említettem, hogy az érintés érzékeny médiavezérlő résszel sem voltam maradéktalanul elégedett, de ami még zavaróbb, az a csuklótámasz kopogóssága. Semmivel sem kényelmesebb az MX 5000-esén tartani a csuklóimat, mint a saját, 1.200 forintos Genius alapbillentyűzetemén, ami azért kellemetlen, főleg a Wave ultrakényelmes megoldása után úgy, hogy ez a termék lényegesen többe kerül. Ezért az árért cserébe igazán lehetne párnázott a klaviatúra ezen része, de sajnos nem az. Szomorú, hogy ezért a kényelmi funkciót egy újabb szinttel feljebb kell keresnünk, az MX 5500 tájékán, ami viszont már 34 ezer forintot kóstál.

Az is érdekes, hogy a tartótalpak sem valami kifinomultak, s csak egy állással szolgálnak. Bár gépeléshez bőven elegendő ez a magasság is, a kijelző csillogása ellen használhatott volna egy második magassági fokozat.

A csomagról kialakult véleményemet az MX 1000-es egér javította illetve véglegesítette, mert az tényleg valami eszméletlenül jó. Ha nem ezt a példányt adnák a billentyűzethez, avagy nem ilyen formában, számomra sokkal kevésbé lenne vonzó az MX 5000, de a jelenlegi párosítás fényében azt kell mondjam, jó vételnek számít, s igazán tetszett.

Összegzés

A mögöttünk álló néhány oldalból kiderült, hogy még a legolcsóbb termékek is okozhatnak meglepetéseket. Ilyen volt az EX110, ami árához képest azon túl, hogy vezeték nélkül operál, rengeteg funkciógombbal büszkélkedhet, s alig drágább, mint egy hagyományos billentyűzet és egy ahhoz vásárolt átlagos optikai egér, de sokkal többet nyújt azoktól. A középkategóriás Wave reformálta a billentyűzetek kényelmességéről alkotott képünket, éppen ezért volt egy picit csalódás az MX 5000 komfortja, de a funkciói és az egere annál inkább álleejtők voltak.

A teszt mellékhatásaként pedig megtértem, többé már nem látok kivetnivalót a vezetéknélküliségben, sőt, de jó lenne, ha most, mikor ezen sorokat írom, ölembe vehetném a klaviatúrámat!