A miniatürizált notebookok, melyeket elsődleges funkciójuk miatt netbookoknak nevezünk, épp virágkorukat élik, s mostanság bizonyos felhasználói rétegekben nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint méretesebb társaik. Minek köszönhető ez a hatalmas popularitás? Hordozhatóbbak, olcsóbbak és ráadásul egy hétköznapi felhasználó igényeit ugyan úgy képesek kielégíteni, mint a nagyok. Mégsem mondhatnám azt, hogy ebben a termékkategóriában csak a funkcionalitást helyeznék előtérbe, hisz találunk olyan modelleket, melyek felszereltségükkel jócskán túlmutatnak az egyszerű jelzőn. Ilyen jelen tesztünk alanya is, mely amellett, hogy rendkívül gazdag felszereltséget nyújt, nem hétköznapi prémiumszolgáltatásokkal is a rendelkezésünkre áll.

Gigabyte T1028

Már lassan eltelt egy év azóta, hogy laborunkban tiszteletét tette az első netbook amit kipróbálhattunk. A mustrálás általam nem várt eredménnyel végződött, pedig az akkor megvizsgált MSI féle U100-as egy hagyományos készülék volt, semmi speciális extrával, ehhez képest a tényszerű következtetéseim levonása után a véleményem az lett, hogy akár magam is elfogadnék egy ilyen kis számítógépet, mondjuk háziállatnak a macskám helyett, amivel ugyebár nem lehet internetezni.

Fogtál már hasonlót?

A többféle szituációban is feltehető kérdés ezúttal a kijelző miatt vetődött papírra, ami egyértelműen a készülék legérdekesebb része, melyet nem csak hogy elforgathatunk, de meg is tapizhatunk, ám ellentétben az átlagos panelekkel, ez reagál is a simogatásra, nem csak az ujjlenyomatokat gyűjti magára. Ugyanis teljes értékű érintőképernyőt integráltak ebbe a netbookba, ami megkönnyítheti egyes funkciók elérését, de ezzel együtt egy problémát is felvet, ami a méretből fakad. Vajon nem bizonyul kevésnek a tízcolos képátló az érintés általi vezérléshez, főleg ha a felbontás mértékét (1024X600) is figyelembe vesszük? Szerencsére nem, bár a kisméretű kijelzőn – ami egyébként egy netbookhoz képest nagy-, ezzel a képpontmérettel elég parányiak az ikonok és a különféle menüelemek is, mindazonáltal egy átlagos vastagságú ujjal még egy férfiembernek sem lesz különösebb problémája a pontos érintésekkel.

Gigabyte T1028

Ha pedig arra gondolunk, hogy a netbook- tulajdonosok többsége hölgy, akkor eszünkbe sem jut panaszkodni. Bár a nem milyensége nem zárja ki a vastag ujjakat, de a férfi felhasználóval ellentétben itt bajos lehet a hosszú hagyományos vagy a szépen dísztett műkörmök megléte, melyek nem csak a gépelést hivatottak megnehezíteni, de a (mosogatást és az) érintőképernyő használatát is. Arról már nem is beszélve, hogy ha ezen körülmények közül bármelyik fennáll, az a mi rémálmunk megvalósulását is előrevetíti, ami egy össze-vissza karpincolt kijelzőben elevenedhet meg.  A tisztaságra érzékenyebb usereknek már így is elég lesz szembenézniük a tapizás által keltett ujjlenyomatokkal, így akinek mániája a kijelző napi szintű tisztítása, az inkább ne is kacérkodjon az érintőképernyő gondolatával, mert csak a dolog árnyoldalával fog foglalkozni.

Kifordítva

Nekünk – kissé talán igénytelenebb, de normálisabb embereknek – megmarad az érintés élménye, ami a kijelző szélein picit frusztrálóvá válhat. Elég nehéz ugyanis egy ablak görgetősávját használnunk, tekintve, hogy a körülbelül fél centis sávra körülményes odatuszkolni az ujjbegyünket. Kitartóbbaknak sokadjára sikerülhet, még talán el is sajátíthatják a módját amivel később elsőre megy majd, de egyszerűbb az ilyen helyeken a toucpaddal vagy az USB portok valamelyikére csatlakoztatott egérrel manővereznünk.  Aki mégis képtelen lemondani erről a lehetőségről és mindent az égvilágon a mutatóujjával kíván megoldani, az alacsonyabb értékre állíthatja a felbontást, ám sajnos az OLED kijelző képe 800×600-as felbontásban kissé homályos és torz.

Hagyományos funkció

A képernyő 95%-án egyébként semmi gondunk nem lesz a pontossággal, hisz a körülbelül másfél perces kalibrálási folyamat után, amit a program az első rendszerindítás után automatikusan kezdeményez, rendkívül pontos mutatási lehetőséget kapunk, amit nem feltételeztem egy 117 ezer forintos készülékről. De le a kalappal… És hát, hogy tudjak miről írni, direkt nem említettem előbb a mellékelt ceruzát, amivel bizony még az ujjal problémás területeken sincsen semmi gond az érintéssel. Vagyis az előzőekben leírtakat akár tárgytalannak is vehetitek, no de ha nem írom le akkor miről olvastok ennyit? :D

Kitekerve

Ezzel még nincs vége, hiszen bár sikeresen összenyamizgáltuk a kijelzőt (gyakorlatilag feleslegesen hisz ott a cerka), eddig el sem forgattuk azt. Ahogy már picit feljebb elárultam, ezt is megtehetjük, ráadásul 180 fokban, az óramutató járásával megegyező irányban. Bár némileg bizarr látványt nyújt a kitekert készülék képe, azért mindenképpen értékelendő a gyártó gesztusa. Ugyan nem tartom valószínűnek, hogy ez a lehetőség kiváltaná a mezei odafordítást amennyiben mutatni akarnánk valamit társainknak – főleg ebben a méretben -, sőt azt sem hiszem, hogy asztalon használva a gépet igényelnénk ilyesmit. Mert hát azért valljuk be, nem ülhetünk túl messze tőle amennyiben még látni is akarjuk a kijelző tartalmát, és mivel nem egy 17”-os példányról van szó, filmet sem az ágyról fogunk rajta nézni, mivel többnyire ölben tartjuk majd. Mégis jópofa és ismerőspukkasztó tulajdonság, mert az tuti, hogy mindenki irigykedni fog azon, hogy mi ezt is megtehetjük.

Könyv funkció

Ráadásul nagy könyvfalóként én végül csak rájöttem a forgathatóság legnagyobb előnyére. Ha teljesen (180 fokban) elfordítjuk a megjelenítőt, majd azt ebben az állásban lezárjuk, mintha csak általában összecsuknánk a gépet, egy tökéletes digitális könyvet kapunk eredményül, ami tekintve, hogy egy érintés-érzékeny eszköz, a lapozáshoz nem szükséges sem a touchpad, sem egy csatlakoztatott egér. Félig fekvő pozícióban, felhúzott térdekkel, kitámasztott fejjel mesés így olvasni a digitalizált dokumentumokat, melyek a LED-es háttér világítású LCD panelnek hála még több órás igénybevétel mellett sem bántják szemeinket. Ja és olvasni kevésbé kedvelők (bár ők most értelemszerűen nincsenek itt) is élvezhetik az így kapott kis kézikészüléket, mert ugye azt senki sem mondta, hogy ebben az állapotban filmet nem lehet nézni rajta.

Touchpad

A nyúlkálni, tapizni vágyók ezen a készüléken maximálisan kielégíthetik (rossz?) szokásukat, hiszen az érintés-érzékeny panellel ellátott megjelenítő mellett rendelkezésre áll a szokásos tapipad is, szélein a két „egérgombbal”. Az érzékelési felület precízen operál, bár a netbook miniatűrizélésének – ahogy minden ekkora méretű terméken – ez is áldozatul esett. Habár szélességre egy notebook kényelmével szolgál, magassága kevesebb, mint a fele az azokon a készülékeken található touchpadokénak. Viszont ez a méret még így is elegendő arra, hogy egy precíz mozdulattal függőlegesen keresztülhúzzuk a kurzort a képernyőn, vagyis a pad a kijelző méretarányosan csökkentett mása, ami kellően pontos vezérlést tesz lehetővé.

Billentyűzet és ott a tapipad is

Engem azonban zavart, hogy amikor sietősen akartam elnavigálni egy pontra, s ehhez rövid, gyakran ismételt mozdulatokat használtam, azt a készülék sokszor kattintásnak érzékelte. Tudom én, hogy bennem van a hiba, hiszen minden eszközön el tudom érni ezt a nem kívánt hatást, de éppen ezért gyűlölöm, hogy az elsősorban pozícionálásra használatos toucpadokba kivétel nélkül a „kattintás” képességét is beleintegrálják.  Arra ott vannak a szélső gombok, s nem hiszem, hogy bárkinek is megfájdulna az ujja, ha csak azokkal produkálhatna kattintásokat az operációs rendszerben. Ez a funkció olyan, mintha a hagyományos egér asztalhoz csapása – értsd felemelése és visszahelyezése az egérpadra – is kattintással volna egyenértékű. Kíváncsi volnék, ki nem káromkodná össze-vissza magát mérgében a harmadik igazításkor (ami pedig gyakori cselekedet a mutatóeszközök mozgatása közben).

Tap-tap

Fontos megjegyeznem továbbá, hogy a tapipad gépelés közben könnyedén bekavarhat a dolgok menetébe, amennyiben nem tartjuk elég magasan a kézfejeinket és nem mozgatjuk precízen az ujjainkat. Ezért a word megnyitásával egyidőben érdemes kikapcsolni az eszközt az FN és F6 kombinációjával, sok idegeskedéstől megkímélhetjük magunkat.

Gépelés

Ahogy az a tízcolos netbookokon bevett szokás, a billentyűzet a belső burkolat teljes széltében húzódik ezzel, lehetővé téve a kényelmes használatot. A gombok többsége a notebookok gombjaitól alig kisebb, hisz az azokon található 13×13 milliméteres nyomófelülethez képest itt sem sokkal kisebbet, 12×12-eseket találunk. Ezen kívül a billentyűk közötti köz is kellően széles, így ritkán fordul elő, hogy akaratlanul többet is leütünk egyszerre. Pozitív továbbá, hogy a műveleti- és váltógombok (enter, backspace, shift, ctrl) lényegesen nagyobbak ezáltal jól elkülöníthetőek és nehezen téveszthetők. Ugyancsak műkörmöt viselők figyelmébe ajánlom, hogy bár az egyujjas gépelést támogatja a gép, óvatosan kell bánni a fegyverként is használható remekművekkel, mert előfordulhat, hogy beakadnak a gombok közzé és akkor aztán lesz pánik, nem is kicsi.

Széles billentyűzet

Hagyományos, emberi ujjakkal és körmökkel rendelkezőknek nem lesz kifogása a billentyűzéssel, eltekintve persze néhány apróságtól, mint amilyen az [í] elhelyezkedése. Ez ugyanis abból az apropóból, hogy a baloldali shift hosszabb lehessen, átköltözött a helyéről, egyenesen a másik oldalra, az enter alá, melyet szintén megcsonkítottak, hisz kettévágták, hogy felette helyezkedjen el az [ű], az átlagnál szélesebb billentyűn terpeszkedve. Az Í helyett eleinte gyakran fogunk shiftet ütni, amit majd bőséges aláhúzásokkal honorálnak a szövegszerkesztők. Az új helyet sokáig képtelenek leszünk vakon gépelni, s ha lassan el is kezdünk sikeres ütéseket bevinni lepillantás nélkül, azért fogunk még feljebb ugrani egy-egy sorral a felfelé nyílnak hála, hogy jól összekuszáljuk a már szépen megfogalmazott előző mondatainkat. Még is be kell vallanom, hogy némi gyakorlás után gyors, precíz, mi több kényelmes gépelésre ad lehetőséget a beépített klaviatúra.

Hardver konstrukció

Szándékosan tekintettem el attól, hogy a termék bemutatását a különféle hardverelemek felsorolásával kezdjem, hisz esetünkben nem elsődleges szempont a teljesítmény. Nem játszani szeretnénk, sem komoly grafikai vagy más multimédiás munkát végezni, különben nem egy netbook megvásárlásának gondolatával kacérkodnánk. Ennek megfelelően nem a processzor órajelére, s nem is a memória méretére helyezzük a hangsúlyt, sokkal inkább a (részben) kényelmi funkciók megvizsgálására melyekkel elkényeztethet minket a készülék. Mindazonáltal tény, hogy a különféle általános felhasználásra szánt programok futtatásához kell egy stabilan működő technológiai háttér, amit a T1028-ban az Intel Atom platformja biztosít, melynek középpontjában egy N280-as két 1666 MHz-es maggal rendelkező processzor teljesít szolgálatot. A központi egység megfelelő támogatására egy gigabájtnyi memóriát építettek a burkolat alá, egy darab DDR2-es 800 megahertzes dimm modul felhasználásával, hátrahagyva a helyet egy esetleges másodiknak a szabad slotban, ami a bővítést követően összesen és maximum két gigabájtos rendszermemóriát eredményezhet.

Atom(anti)

A grafikai megjelenítésről Intel platformról szó lévén egy hagyományos GMA (Graphics Media Accelerator) chip gondoskodik, melynek úgy vélem fölösleges az órajelét, stream processzorainak számát ecsetelni, hisz úgy is tudjuk, hogy a gyorstón a videó lejátszást leszámítva nem sok mindent tudunk működni. Nem is arra találták ki, hogy isten tudja milyen GPU éhes alkalmazásokat futtassunk a segítségével, így kár is volna elrontani az egyébként szokatlanul jó összképet holmi siránkozással, ami arról tanúskodna, hogy nem megy a FULL HD klipek lejátszása. 10 inches, 1024×600 képpontos felbontást támogató kijelzőn egyébként sincs semmi értelme ilyen botorságoknak, ezáltal nem is tekinthetjük negatívumnak ezt a dolgot.

Kimenetek jobb és baloldalt

Háttértár gyanánt egy 2,5”-os merevlemez került a gépbe (érdekes, hogy Fujitsu gyártmány), ami barátságos, 150 gigabájt tárhelyt kínál. Ez persze sokáig és sok mindenre elegendő kell, hogy legyen, viszont a termék méretéből fakadóan természetesen nem rendelkezik optikai meghajtóval, így időközben összegyűjtött fájljainkat nem tudjuk archiválni, csak egy második számítógépen, ami rendelkezik valamilyen média írására alkalmas eszközzel. Az adatok lementésére azonban több módunk is van, hiszen a három USB 2.0 csatlakozón kívül – ahová pendrive gyűjteményünket csatlakoztathatjuk – találunk egy memóriakártya-olvasót is. Sajnos azt nem sikerült kiderítenünk, hogy az SD, MMC, MS kártyákat támogató eszköz maximálisan mekkora méretet tud kezelni, de bizonyára nem kicsi a limit, hisz friss fejlesztésről beszélhetünk. Ezen felül a beépített WiFi modullal vagy a Gigabites aljzaton keresztül hálózati helyre is menthetjük dolgainkat, arról nem is beszélve, hogy a bluetooth adapternek hála bármilyen készülékre továbbíthatunk adatot, amennyiben az rendelkezik beépített vagy csatlakoztatott bluetooth vezérlővel.

További extraként találunk a kijelző felett egy beépített webkamerát, ami 1,5 megapixeles felbontással képes rögzíteni a képeket és közvetíteni a videót beszélgetési partnerünk felé egy arra alkalmas programon keresztül.

1,5 MP webkamera

Kimenetekből megkapjuk az összes szokásos csatlakozót, amit egy net- illetve notebooktól elvárhatunk, azaz a korábban említett 3 USB-n kívül rendelkezik egy stereo jack kimenettel a fülhallgatónkhoz és közvetlenül emellett egy mikrofon bemenettel is (bár ebből van egy beépített is). Másodlagos kijelző csatlakoztatásához egy D-SUB kimenet áll rendelkezésünkre, kábeles hálózatra pedig egy gigabites csatoló segítségével köthetjük. Ezen kívül már csak az akkumulátor töltéséért és elektromos hálózatról való üzemeltetéséért felelős AC adapter bemenetét találjuk meg az oldallapon, amivel egy 4 cellás, 4500 mAh-es akkumulátort tankolhatunk tele. Ez körülbelül három órás üzemeltetést tesz lehetővé persze az előre beállított energiagazdálkodások mellett, mint amilyen az ilyenkor életbe lépő 60%-os fényerő amit bár felülbírálhatunk, nem feltétlenül érdemes, mert jelentősen csökkentjük vele az üzemidőt. A készülék súlya egyébként még így sem haladja meg az 1,3 kilogrammot, ami azt jelenti, hogy alig nehezebb egy hagyományos kenyérnél, tehát a hölgyeknek sem lesz izomláza, amennyiben a mellékelt hordtáska segítségével mindenhová magukkal viszik.

Tudom a tutit

Szerelmes vagyok. Netbook még nem nyűgözött le ennyire, és ez nem vicc. Egyszerűen profi és ötletes a Gigabyte T1028 kivitelezése, ami minden létező funkcióval el van látva, és gyakorlatilag semmivel sem tud kevesebbet, mint egy alap asztali PC, ám ellentétben azzal ez teljesen mobil és a tenyerünkkel meg tudjuk tartani. Ja és említettem már, hogy érintőkijelzője van ami forgatható is? Mindezt pedig a felszereltséghez képest már baráti ártól tudja, ugyanis a jelen példány már 117 ezer forinttól megkaparintható. Persze ez soknak is tűnhet bizonyos konstrukciókhoz képest, hisz kapunk már elég jó hardverkörnyezettel bíró netbookot 90 ezerért is, de annak kijelzőjét hiába fogjuk babusgatni, se forogni, se reagálni nem fog rá. Arról nem is beszélve, hogy tesztalanyunk vételárban egy előtelepített Windows XP Home Premium is benne van, egy 60 napig használható Office 2007 licensszel és egy Norton Internet Security antivírus programmal egyetemben, amit 90 napig használhatunk ingyen és bérmentve. Nagyszerű masina, remek ár-érték aránnyal, ami ráadásul 2 éves garanciával is hozzájárul a tartós kapcsolathoz.

10/10