A rajz megmaradt, néhány dolog elméletileg változott

A grafikus vezérlőről már elmélkedtünk egy jót, ám most látszólag belerondítottak logikusnak tűnő gondolatmenetünkbe, mivel megcáfolták a 192 bites memóriainterfészre vonatkozó elképzeléseinket. A 40 nanométeres GF106-os chiphez ugyanis a jelenlegi állás szerint 128 bites adatsínen keresztül kapcsolódik majd az 1 gigabájtnyi GDDR5-ös memória. A CUDA magok számáról nem szól az aktuális fáma, de a grafikus processzor magjának órajeléről annál inkább, ezt 789 MHz-re saccolják. Annak viszont örülünk, hogy a Fermis memóriavezérlővel kapcsolatban igazunk volt, az tényleg nem támogatja a 3,8 GHz-es memória órajelet. Ennek tudatában nem meglepő, hogy a chipek 3760 MHz-re lesznek belőve, mert így még épp stabilan képesek tenni a dolgukat. Mindazonáltal fenemód elszomorodtunk, a GTS 450 sokkal gyengébb lehet, mint vártuk. Mi bizony reméltük, hogy az ilyen fokú butítást csak egy következő, még kisebb és egyben olcsóbb kártyán alkalmaznak majd, de sajnos eddig az a legvalószínűbb, hogy nem lesz igazunk. Minden esetre még senki se veszítse el a reményt, az még ott pislog a sarokban, mivel a fent elregélt specifikáció sem szent írás, egyelőre nem hivatalos forrásból származik.

A megjelenés idejét illető feltételezések egyébként nem változtak, csak átestek egy kis pontosításon – bár ez még elég túlzó kifejezés ide. Most a „valamikor szeptemberben” helyett szeptember közepét jelölték meg reális debütálási időszakként. Az 5700-as Radeonok ellenfele reményeink szerint valamivel 150 dollár alatt már megvásárolható lesz.

A sorrend csökkenő, a képen látható GTX 460 után 450, de GTS

Az új termék elméletileg a 100 illetve 200 dolláros szegmensben állít majd konkurenciát a már meglévő ATI termékeknek. Viszont bárhonnan nézzük, egy 100 dolláros rést egy kártya egyedül képtelen lenne betömni, nem csoda hát, hogy máris pletykálni kezdtek egy második olcsó Fermis kártyáról is. Mindazonáltal hivatalosan még a GTS 450 sem létezik, tehát ne rohanjunk ennyire előre. Foglalkozzunk inkább azokkal a nyomtatott áramköri lapokat ábrázoló tervekkel, melyek nemrég kerültek közkézre.

A PCB GPU felőli oldala

Persze a két felvételt nálunk avatottabb szemek is rögvest megvizsgálták, s azon nyomban levonták az első következtetéseket. Ahogy az a fenti képen látható, a grafikus processzort hat darab memóriachip veszi körül.  Ez elméletileg kizárja, hogy a mérnökök 128 bites memóriabuszt alkalmaznának a GPU és a memória összekapcsolására.  Ez a buszszélesség egyébként sem lenne előnyös, hiszen a Fermi kártyák memóriavezérlője eddig különféle technikai problémák miatt nem volt alkalmas a 3,8 gigahertznél magasabb effektív órajelen üzemeltetett GDDR5-ös chipekel való együttműködésre – és ez vélhetően máig sem változott. (Érdekességképp elárulom, hogy az ATI féle HD 5770-es Radeonok memóriavezérlői még a 4,8 GHz-es effektív órajellel is könnyedén megbirkóznak.) Szóval a probléma enyhítésére vélhetően 192 bites memóriabuszt vetnek be a szakemberek, ezzel biztosítva, hogy az alacsonyabb órajel ne jelentsen teljesítménycsökkenést. A további spekulálás eredménye, hogy három memóriacsatornát és ugyanennyi ROP blokkot sejtenek, ami így 24 blending egységet jelentene. (A feltételezett második kártyán – ami a HD 5750 ellenfele lehet majd – egyébként nem kizárt, hogy mégiscsak 128 bites memóriabuszt használnak majd, hiszen ott a 3,8 GHz alatti memória-órajel is elegendőnek bizonyulhat. E mellé azonban 16 darab blending egységet jósolnak.)

A kártya többi része erősen kérdéses, de a legnagyobb kérdőjelet mégis a grafikus processzor adja. Egyelőre nem tisztázott, hogy a GF100-as vagy az újabb (GTX 460-hoz készített) GF104-es GPU-t butítják az új termékhez. Ha logikusan gondolkodunk, akkor egyértelműen a GF104-re tippelünk, de igazság szerint az Nvidia nem mindig logikusan fejleszt. Azonban a legutóbb kiadott GPU alkalmasabbnak tűnik a középkategóriás piacon történő versengésre. Szóval ha ezt a példányt vesszük számításba, akkor 192 darab CUDA magot és 32 textúrázó csatornát kaphatunk eredményül a butítást követően. Ráadásul ebből az állapotból kiindulva a fejlesztők a későbbiekben szabadon letilthatnak még egy shader multiproceszort, így eredményezve egy 144 CUDA maggal és 24 textúrázóval operáló terméket, ami lehetne a fent már kétszer is említett második „kis” GeForce.  Visszatérve a GTS 450 feltételezett GPU-jára; a lehetséges órajelekről eddig nem esett szó. Elképzelhető, hogy a GPU magja körülbelül 800 MHz-en ketyeg majd, míg a korábban megjelent testvérkártyák értékei alapján a shader órajelet 1600 MHz-re saccolják.

A PCB hátoldala

A képeket tovább szemlélve kiderül, hogy kimenetek termén nem lesz változás, s a már megszokott két DVI kimenet és egy HDMI port kombó marad továbbra is. A tápellátásról a nyomtatott áramkör végébe elhelyezett 6 tűs PCI Express konnektoron keresztül gondoskodhatunk. Bár örömteli hír, hogy egy ilyen csatlakozó is elég lesz az új kártya etetésére, sajnos a várható TDP-t egyelőre még nem nagyon tippelte meg senki, de nagyjából 100-130 Wattra számítunk. A GF106-os grafikus processzorra építkező kártyák elméletileg valamikor szeptemberben startolnak, s azután már csak a GF108 marad, és az Nvidia Fermi termékcsalád teljessé válik. Persze ultrabrutál két GPU-s szörnyek még elvétve feltűnhetnek, de ez már a jövő zenéje, előbb az alap kínálat legyen komplett.

Egyik tesztalanyunk: Sapphire HD 5770 Vapor-X

Már régen megjelentek az ATI DirectX 11-es API-t támogató videokártyái, így mi is szemügyre vettük a HD 5000-es család középkategóriás megoldásait, kiegészítve  egy felső kategóriás szörnyeteggel. Megkaparintottunk egy 5750-es, egy 5770-es és egy, 5850-es típust is. Hogy legyen valamiféle összehasonlítási alapunk az előző generációval, beneveztük annak egyik legnevesebb képviselőjét is, a HD 4850-et. A lehető legalaposabb, legpontosabb eredmények eléréséhez pedig úgy döntöttünk, hogy egy márkától származó típusokat vetünk tesztpadra, megkerülve ezzel a különféle gyártóknál fellelhető esetleges minimális különbségeket.

HD 5750 Vapor-X 1 GB

Az 5750-es az új generáció középkategóriájának első olyan típusa, ami akkora teljesítménnyel rendelkezik, hogy képes kihasználni a DX 11 adta lehetőségeket. Ezzel bár lelőttem egy poént, de szerettem volna már a kártya bemutatásának legelején tisztázni, hogy nem csak névleges DX 11 támogatásról van szó, amit a gyakorlatba átültetve sosem tudnánk alkalmazni. Ez a kártya valóban alkalmas játékra – ezt ára is indokolja -, de a kérdés az, hogy mennyire. Ki fogjuk deríteni, de előbb lássuk miből élünk:

Sapphire HD 5750 Vapor-X

Az 5750-es a Juniper kódnévvel azonosított grafikus processzor butított változatával rendelkezik, amit 40 nanométeren gyártottak és 710 MHz-en üzemel. Tranzisztorokból összesen 1040 millió darabot tartalmaz, míg ROP blokkokból 16-ot. Érdekesség, hogy a stream processzorok számát tekintve enyhe visszalépésnek tekinthető az RV770-hez képest, hogy 800 darab helyett „csak” 720-al rendelkezik a típus. Nyilván ebben a részletben rejlik az eredeti Juniper GPU-hoz viszonyított butítás legjava. Mint egy érdekességképp jegyezném meg, hogy az Juniper gyakorlatilag az RV770 40 nanométeres változata, melyet képessé tettek a DirectX 11 használatára.

HD 5750 közelebbről

Ahogy a játékra szánt új Radeonok legtöbbje, úgy a Sapphire kiadásában megjelenő 5750 is GDDR5-ös memóriával operál, viszont ez csak 128 bites memóriabusszal kapcsolódik a GPU-hoz. Ez sokak számára ijesztő lehet első olvasatra, ám kár izgulni, hiszen ez a teljesítményt nem befolyásolja annál jobban, mint amennyire a mérnökök szerették volna. Az 1 gigabájtnyi GDDR5-ös chipek órajele ugyanis jóval magasabb az előző generáció GDDR3-as lapkáiénál, így a sávszélességből adódó különbséget kompenzálja a nagyobb órajel, ami esetünkben effektív 4640 MHz.

Hűtés

Ahogy a termék nevéből már mindenki levonhatta a megfelelő következtetéseket, ez a típus nem az alapértelmezett hűtési megoldást használja, ehelyett inkább a gyártó saját, innovatív díjjal is jutalmazott Vapor-X hűtőcsaládjának egyik példányát viseli grafikus processzorán. A hűtő pozitívumai közzé tartozik, hogy a ventilátor alatt terpeszkedő borda lefedi a memóriachipeket is, s a légkavaró is kellően nagy, 9 centis átmérővel büszkélkedhet. Maga a Vapor-X Chamber fogalom picit félreérthető, hisz a nyáklapon elhelyezett műanyag borítás nem zárt, nem alkot semmilyen kamrát, mivel mind a négy irányban nyitott, mindazonáltal kis vájatokkal tereli a ventilátor által megmozgatott levegőt a mérnökök által legmegfelelőbbnek tartott irányokba. Mindazonáltal nem is itt kell keresni azt a bizonyos Vapor-X Chambert.

Az 5750 hűtője lehámozva

A hűtőborda bizony picikét soványka, már a vastagságát szemlélve. Viszont a látszólag csak alumíniumból készült hűtőalkalmatosság alján találunk egy vastagnak mondható rézlapot is, ami közvetlenül a grafikus processzor tokozására fekszik rá, persze némi hűtőpaszta közbeiktatásával. Nos, ennek a réz lapnak a belsejében található a keresett kamra, ami több rétegű falának hála légmentesen le van zárva, s a rétegek között vákuum található. A kamra belsejében folyadékot találunk, ami az extrém alacsony nyomáson hő hatására gázzá válik. Mikor megindul a hőleadás folyamata, egy körforgás veszi kezdetét, ahol ez a bizonyos folyadék folyamatos keringéssel váltogatja a halmazállapotát, ezzel jelentősen növelve a sikeres hőtovábbítást a borda lamelláira. Ezt a módszert talán még hatékonyabbá tehette volna néhány hőcső beiktatása, ám ilyet nem alkalmaztak a bordán.

A grafikus processzorral érintkező felületben található a Vapor kamra

A ventillátorról sok érdekességgel nem szolgálhatunk, természetesen a grafikus processzor hőmérsékletváltozásainak hatására változtatja a fordulatszámát, ami így garantálja a játékon kívül töltött percek csendességét. A zajszint egyébként terhelés alatt sem vészes hála a nagy lapátoknak, melyek nem teszik indokolttá a magas fordulatszámot.

A ventilátor

Csomagolás, tartozékok

A kártya árkategóriájához képest igen szerény küllemű és méretű csomagolásban foglal helyet. A hatalmas dobozok a legtöbb gyártónál már a múltba vesztek, s mivel inkább a környezettudatosságra helyezik a hangsúlyt, a színes fóliákkal és matricákkal díszítet burkolat alatt egy újrahasznosítható papírdobozt találunk. Ebben egy vaskos szivacs alatt pihen a termék és a hozzá tartozó kiegészítők, melyek esetünkben nem a bőkezűség szellemében kerültek a dobozba, azért közel 40 ezerért talán több dolog volna elvárható. Tehát a használati útmutatón és a szoftvereket tartalmazó CD-n kívül találunk egy tápkábel átalakítót olyan tápegység tulajoknak szánva, akik híján vannak a 6 tűs PCIE csatlakozónak. Ők ezt a segédeszközt egy hagyományos periféria (4 tűs) csatlakozóra kötve megkapják az áhított PCIE tápcsatit. Hogy a konvertereknél maradjunk, mellékelnek egy DVI-DSUB átalakítót is, de a Crossfire X üzemmódhoz szükséges hidat is megtaláljuk valahol a csomag aljában. Viszont mást nem.

HD 5770 Vapor-X 1 GB

Mint két tojás! – úgy hasonlítanak egymásra az általunk tesztelt 5750 és 5770 Vapor-X kártyák. Persze ez csak a termékek megjelenésére és csomagolására vonatkozik (amit külön nem fogok újra bemutatni, hiszen ugyan úgy néz ki, illetve ugyan azt tartalmazza, mint kisebb társáé), tulajdonságaiban eltérnek, lévén az 5770 egy kicsit komolyabb teljesítményt képvisel, főleg mivel OC (overclocked) változatról van szó.

Sapphire HD 5770 Vapor-X

Ennek fényében az ugyancsak Juniper grafikus processzor az összes stream processzort tartalmazza, azaz 800 darabbal rendelkezik, és persze 16 ROP blokkal is. Órajele 860 MHz. Memóriából ugyancsak 1 gigabájtot kapott, persze GDDR5-ös chipekből, melyek Hynix gyártmányúak. Ezek effektív órajele 4800 MHz. Furcsa, hogy még ez a típus is csak 128 bites memóriabuszon keresztül kommunikál a GPU-val, de sajnos a GDDR5 chipek videómemóriaként történő alkalmazása óta ez jellemző az igazi középkategóriás típusokra.

Sapphire Radeon HD 5770 Vapor-X

A hűtő tulajdonságait nem ecsetelném újfent, tekintve, hogy az 5770 pontosan ugyan azt a Vapor-X megoldást használja, amelyikkel a kisebbik testvéren is találkozhattunk. Annyi plusz információval viszont szolgálhatok (amit direkt nem árultam el fentebb), hogy a kártya burkolatának oldalába – amelyik beszerelve a ház oldallapja felé néz -, egy kék színnel világító LED-et is rejtettek, ami az oda festett, félig áttetsző Sapphire logót hivatott fényárban megfürdetni. Bár picit ódivatú megoldás, kölcsönöz némi exkluzivitást a termékeknek.

HD 5850

Jelen tesztünk legerősebbike, brutális vas, ami bár méreteiben jócskán lemarad a jelenlegi egy GPU-s ATI csúcskártyától, vagyis az 5870-től (de még a régi Nvidia féle GTX 260-tól is), azért tekintélyt parancsol a megjelenésével. Igaz ilyen téren picit csalódott vagyok, mert a nagy, „beömlőnyílásoknak” álcázott hátsó borítás a referenciamodellen csak dísznek bizonyult, ott ugyanis egy köbcentiméter nem sok, annyi levegő sem jut be a burkolat alá. Kondenzátorok illetve a PCIE tápcsatlakozók kaptak itt helyet, s mint ahogy kiderült, a levegő csak a ventilátor felől jut be a melegedő alkatrészekhez, s a kártya elején, azaz a kimeneteket is rejtő panelre helyezett szellőzőn kerül ki a gépházon kívülre.

Sapphire Radeon HD 5850

Ha már a hűtőt kezdtem ecsetelni, nem is kanyarodnék el innen. Az 5850-en látható megoldás nagyon hasonlít a nagytestvéren alkalmazott változathoz, ám a kártya összességében rövidebb lett. Örömmel láttam, hogy nem csak a GPU-val érintkező felület készült rézből, hanem a borda egésze is, ráadásul a lamellák között húzódik néhány hőcső is, a keletkezett Celsiusok hatékonyabb eloszlatását elősegítendő. Ám az már meglepő, hogy a borítás alatt csak a kártya kétharmadát fedi le a hűtőalkalmatosság, a nyáklap végére már nem jutott a bordából. Kicsit kételkedtem a hatásfokot illetően, de tekintve, hogy a beépített ventilátornak gyakorlatilag egyszer sem kellett észrevehetően felpörögnie a tesztek alatt, úgy tűnik bőven elegendő a borda mérete.

Sapphire HD 5850

Az 5850 kisebb társaival ellentétben már a jóval komolyabb Cypress magot alkalmazza, tehát ugyan azt a grafikus processzort, amivel az 5870 is rendelkezik, persze az itt szolgálatot teljesítő ahhoz képest átesett néhány butításon. Ami azt illeti, egészen pontosan az eredeti GPU részegységeinek „csak” a 90%-a aktív, de még így is elképesztő specifikációkkal büszkélkedhet, elég csak a 2154 millió tranzisztorra gondolnunk amivel rendelkezik, vagy a 288 komplex stream processzorra, melyeket 1152 darab egyszerű felépítésű egészít ki, ami 1440 egységet jelent összesen! A textúrázók számát is lecsökkentették 80-ról 72-re, ám a ROP blokkokat érintetlenül hagyták. A grafikus processzor és a memória órajele is változott, előbbi 15%-kal csökkent 725 megahertzre, míg utóbbi kicsivel nagyobb csökkentést tudhat maga mögött, hisz 17%-kal, 2400-ról 2000 MHz-re változott.

HD 5850 oldalról

A kártya csomagolása már lényegesen igényesebb társaiénál, s persze megtalálunk benne minden, a használathoz szükséges kiegészítőt. Ám aminek egy igaz gamer örül, az a mellékelt ajándék teljes verziós játékszoftver, ami esetünkben mi más lehetne, mint a Dirt 2, ami megjelenésének idején az első DirectX 11 kompatibilis játék volt a piacon, így egyértelműen az ATI húzócímének tekinthető. Bár egy eredeti Call of Prypiat kópiától boldogabbak lennénk, azért nagyon örülünk, hogy a válság által elfeledtetett szokás néha-néha még visszaköszön, még akkor is, ha ehhez egy körülbelül 90 ezer forintos kártyára van szükség.

HD 4850 Toxic 512 MB

Összehasonlítási alapot képezendő, az előző generáció slágerkártyáját, a 4850-et is meginvitáltuk a minden eddiginél nagyobb mustrálásra. Bár már nyílván mindenki tisztában van a termék specifikációival, azért gyorsan átvennénk ezeket, egy rövid összefoglalásban.

Sapphire Radeon HD 4850 Toxic

A 4850 a jó öreg és sokat bizonyított RV770-es grafikus processzorra épül, melyet 50 nanométeres gyártástechnológiával állítottak elő. Ez a chip 956 millió tranzisztorból épül fel, és 16 ROP blokkot tartalmaz, 800 darab Stream processzorral egyetemben, órajele pedig 675 MHz. Memóriából 512 megabájtnyi GDDR3-as foglal helyet a GPU körül, 256 bites kivitelben, melynek sávszélessége 70, 4 GB/s. A Samsung chipek egyébként 1100 MHz-en üzemelnek. Sajnos ebből a típusból nem sikerült 1 gigabájtos modellre szert tennünk, holott az összes többi résztvevő ekkora méretű VRAM-mal gazdálkodhatott, mindazonáltal a memóriahiányból fakadó esetleges grafikai korlátokat (például a GTA IV-ben) úgy kompenzáltuk a többi tesztalany esetében, hogy ugyan azokon a beállításokon futtattuk a Benchmarkokat, mint a legkisebb kártyán.

Zalman hűtés díszeleg a nyákon

A típus érdekessége, hogy nem referencia modell, így ennek megfelelően a hűtés sem az alapváltozaton látható megoldás, hanem egy speciális, a Zalman műhelyében barkácsolt, rézből készült borda és átlátszó ventilátor elegye. Habár méretre szinte elvész a hatalmas nyáklap közepén, a gyártó neve biztosíték arra, hogy hatékony hűtési megoldással van dolgunk. Meglepő, hogy a VF900-as Zalman hűtő háromtűs csatlakozóval van felszerelve, s azt a kártyán található 4 tűs foglalatba egy átalakító segítségével csatlakoztatták, ami ráadásul hosszabbítóként is funkcionál, tekintve, hogy a gyári kábel alapból rövid lenne.

A vas

A kártyák kipróbálásánál problémába ütköztünk. Sajnos jelenlegi tesztkonfigurációnk processzora kevésnek bizonyult volna az érdemleges teszthez az 5850-es esetében, s még a tartaléknak fenntartott négy magos Phenomban sem bíztunk, ezért segítségül hívtuk barátunkat, Bla-t és persze masinériáját, amiben egy Intel Core 2 Duo E8500-as központi egység teljesít szolgálatot. A 45 nanométeres, 410 millió tranzisztort tartalmazó CPU magjai egyenként a gyári 3,16 GHz helyett esetünkben 3800 megahertzen ketyegtek hála a brutális Zalman hűtésnek, és a profi finomhangolásnak a tuningmesterünktől. A proci lényeges tulajdonsága továbbá, hogy nem kevesebb mint 6 megabájtnyi L2 gyorsítótárral gazdálkodik.

Persze egy erős középkategóriás processzor önmagában még nem volna elég, ezért azt megtámogattuk összesen négy gigabájtnyi memóriával is. Ehhez két darab 2 gigabájtos DDR2-es modult használtunk a Geil-től, melyek 800 MHz-en üzemelnek. Az igazi hangsúly azonban az időzítésen van, ugyanis Bla a gyári 5-5-5-15 (CL-RCD-RP-RAS) késleltetést sikeresen 4-4-4-12-re csökkentette, ezzel is nagyobb teljesítményre ösztökélve a ramokat.

Az Asus P5Q Pro alaplap által kínált lehetőséget kihasználva a HD 5750-et és 5770-et Crossfire módban is kipróbáltuk. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a kisebb kártya mennyivel képes támogatni a nagyobbik által leadott teljesítményt.

A teszt

Bevallom nem kívántuk túlzásokba esni, mint ahogy teszi azt sok online magazin, ezért nem hívtunk segítségül tucatnyi játékot a kártyák kipróbálásához, helyette inkább olyan produkciók mellett voksoltunk, melyek teljes mértékben képesek feltérképezni azok képességeit, tekintve, hogy a mai viszonyoknak megfelelően a lehető legdurvább teljesítményt igénylik. Ezért betöltöttük a Crysist illetve annak honfitársaink által összepakolt kiegészítését, a Warhead-et, majd a mai napig játékosok gépeinek százait rettegésben tartó GTA IV-et. Ám nem álltunk meg itt, természetesen a teszt pillanatában elérhető DX 11-es programokat is elővettük, így tehát a Dirt 2 és a S.T.A.L.K.E.R. legfrissebb epizódja is terítékre került – utóbbi teszteredményei azonban összekuszálódtak, így nem tudjuk azt felétek prezentálni. Végül pedig lefuttattuk az Unigine, Tropics névre keresztelt Benchmarkját is.

Crysis 1.2

A Crytek játéka nélkülözhetetlen eleme a videokártya teszteknek, még akkor is, ha már ott a továbbfejlesztett Warhead. (Vagy talán pont azért?) A futtatás általunk eddig sohasem látott teljesítménnyel párosul, igaz ebben kollégánk is ludas picit, mert nem izzasztotta meg úgy a vasakat, mint ahogy én szoktam vagy tettem volna. Kíméletes volt, hiszen az élsimítást nem kapcsolta be, amit bár én furcsálltam, nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, tekintve, hogy ezúttal rá bíztuk a teszt technikai részét.

Crysis (nagyítható)

Ahogy az a képről jól leolvasható az elméletünk beigazolódni látszik: az 5750 egy DX11 támogatással felruházott 4850. A produkált értékek mind az átlag FPS mind a maximális teljesítmény mellett fej-fej mellett alakultak. Az a minimális egy képkocka különbség gyakorlatilag nem is létezik, szóval kár is foglalkozni vele. Azért jobb lenne, ha kicsit többre volna képes az új kártya a DX10-es játékban is, de legalább nem gyengébb az elődnél.

Az 5770 nem egetverő különbséggel, de azért hajlandó volt megmutatni, hogy van értelme picit tovább spórolni rá, mert a magasabb ár nagyobb teljesítményt is rejt. Reméljük tartalékokkal is rendelkezik, nem ez minden amire képes…

A Crossfire mód meghozta gyümölcsét, az 5750 és 5770 bizony hatékonyan volt képes együttműködni, így az egykártyás használathoz képest jelentősen többet tett le az asztalra. Igaz az 5850 megverte őket, de ezt el is vártuk tőle. Mégis ahogy látható elég közeli eredményeket produkál a kétféle kiépítés.

Crysis Warhead

Szebb grafika, jobb optimalizáltság. Legalábbis ezt ígérték, aztán most újfent megkaptuk rá a lehetőséget, hogy bebizonyítsuk ennek ellenkezőjét. Szerintünk botrányos a Warhead teljesítménye, de láthatjátok magatok is, hogy a jobb optimalizáltság sem a Crossfire módban használt kártyákon, sem az 5850-esen nem érződik.

Crysis Warhead (nagyítható)

Nagyon alacsonyak az értékek, ám ezért nem a kártyákat tesszük felelőssé. Érzésem szerint némi CPU limitbe is ütközhettünk ez alatt a program alatt, mindazonáltal akkor sem voltunk elégedettek a játék „viselkedésével”.

Dirt 2

A játék nem titkoltan az ATI húzócíme, vagyis nem lepődtünk meg rajta, hogy ilyen jó eredményt produkáltak a kártyák, kivétel nélkül, beleértve az előző generációs 4850-et is természetesen. Az eredmény első látásra furcsa is lehet, hiszen a kép tanulsága szerint a 4850 több pontot szerzett mint az 5750, sőt még az 5770-nél is, ám ne feledjük, hogy a 4850 csak DX 10.1 támogatással rendelkezik, míg a többi kártyán értelemszerűen DirectX 11-es textúrákkal futott a program. Továbbá meg kell említenem, hogy a benchmarkot kétszer kellett futtatnunk, hiszen a 4850 esetében a Post Processing beállítás maximum közepes lehetett, a magas fokozatot nem lehetett elérni. Viszont a többi kártyánál alapból ez az opció, tehát a magas szint volt bekapcsolva, ezért a második körben ilyen beállításokkal futtattuk a programot, vagyis emiatt találunk a második diagramban 0-át a 4850-nél.

Dirt 2 (nagyítható)

A HD 5750, 5770 és 5850-es kártyák teljesítményéhez nem kell túl sok mindent hozzáfűznöm az első körben, hisz közepes Post Processing mellett az elvárható szinten teljesítettek. A különbségek is az árcédulának megfelelően és az elnevezésnek megfelelően alakultak, nem úgy mint a maximális PP-vel történő futtatáskor. Érdekes, hogy minimálisan ugyan, de az 5770 lemaradt az 5750 mögött. Az értékek nagyon közeliek egymáshoz mégsem értettük miért produkál kevesebbet a nagyobb kártya. Talán a következő driver már jobban optimalizálva lesz hozzá.

Dirt 2 - High Post Process (nagyítható)

A Crossfire mód viszont ebben a játékban nagy meglepetéssel szolgált. Kiderült ugyan, hogy a játék a megjelenés pillanatában nem támogatta a két GPU-s rendszereket (csak az első patch megjelenésekor került bele ez a funkció, ám az adott javítás még nem volt elérhető a teszt idején), mégis meglepő volt, hogy így lényegesen gyengébb eredmények születtek, mint amit a kártyák önállóan produkáltak. Azt hittük a problémától függetlenül a Crossfire képes lesz hozni mondjuk az 5770 szintjét, ám a két VGA úgy tűnik nem csak segíteni nem tudta egymást, de be is kavartak a másiknak.

GTA IV

A CPU limit iskolapéldája. Minden kártya azonos FPS értékeket produkált a program Benchmark részében, ami jó játszhatóságot jelent ám azért nem árt megjegyezni, hogy játék közben ezek az értékek közel sem ilyen szorosak. Egyértelmű, hogy az 5850-el ritkábban csökken 30 alá a másodpercenként megjelenített framek száma, mint a 4850-el ahol azért valljuk be, játék alatt inkább van 25 környékén az átlag érték.

GTA IV (nagyítható)

A második futtatáskor a textúra minőségét visszavettük médiumra, ám a látóhatár csúszkákat 100-ig tekertük. A 4850 ebből a körből kimaradt, hiszen a fél gigabájtnyi memória nem tette lehetővé ezeket a beállításokat, sőt megjegyzem még az 1 gigás kártyákkal is nagyon súroltuk a határt. A limit itt is jelentkezett, nagyon közeli értékek születtek Benchmark módban, ám míg a HD 5850-el játék közben sem nagyon kerültünk 30 képkocka alá másodpercenként, addig az 5750 inkább 20 alatt járt a tényleges játékban. Miután azonban közepesre csökkentettük az árnyékok minőségét, megtáltosodott ez a példány is, és átlagosan 28 framet produkált. A tanulság, hogy kompromisszumokkal a kisebb kártyákkal is jól játszható a program, ám a beépített teszt eredményeit nagyon-nagyon erős fenntartásokkal kell kezelnünk!

Értékelés

Furcsa dolog ítéletet mondani olyan kártyákról, melyeket még nem igazán lehet maximálisan kihasználni, ám a jelenleg elérhető programokban összehasonlítva őket az előző generációval, mégiscsak meg kell tennünk. A HD 5750 ebből a szempontból picit csalódás, hiszen ahogyan a teszteknél már leírtam, a 4850-el szinte azonos értékeket produkál, s az általunk futtatott 6 tesztből csak kettőben volt érezhetően jobb, de ezek legalább az új DX11-es programok. Na most arra a kérdésre, hogy érdemesebb-e 5750-et vásárolni a 4850 helyett, nehéz lenne válaszolni. Ha a legtöbb játékban észlelhető minimális különbséget és az árban leledző, legalább 10, de inkább több ezer forintos differenciát nézzük akkor nem. Viszont látva, hogy a DX 11-es alapokon nyugvó játékokban azért lényegesen magasabb értékekkel szolgált, érdemes elgondolkodni a következőkben megjelenő játékok miatt. Ha mégis szakszerű akarok maradni így fogalmaznám meg a tanácsom: azoknak, akik tervezik a közeljövőben Windows 7 beszerzését, már érdemesebb DX11-es kártyában gondolkodni, mert ezt az API-t használva jobb értékeket produkál még a játékos kategória alját képező 5750 is, mint előző generációs vetélytársa. Ha már egyszer költekezünk és lecseréljük az operációs rendszert, érdemes úgy alakítani gépünket is, hogy ki tudjuk használni az általa kínált funkciókat. Azoknak viszont, akik nem tervezik a korábbi Windowsok, tehát az XP vagy Vista cseréjét, nem feltétlenül érdemes 5750-et venni 4850 helyett.

Az 5770 már egyértelműen jobb vételnek számítana, de az ár ennél a terméknél is probléma lehet. Ilyen tekintetben kevésbé vonzó, mint a 4870, amihez eleve olcsóbban juthatunk hozzá, s azért az is jelent valamit, hogy az a típus a HD 5770-el ellentétben csúcskártya volt, így az RV770-es lapka nem csupán 128 bites memóriabusszal rendelkezik, hanem a teljes 256 bitessel, igaz nem GDDR5-ös, csak 3-as memóriából gazdálkodik. Viszont az 5750 mellett szóló érvek nagyobb társára pláne igazak, így az új gép gondolatával játszadozók bátran fektessenek bele, viszont azoknak akik jelenleg egy 4870-el szórakoznak otthon, felesleges lecserélni a régi jó kártyát.

Ők inkább gyűjtsenek az 5850-re, mert az egy igazi fenevad. A 40 ezer forintos CPU-t, amit direkt ehhez a teszthez kerítettünk, szinte semmibe sem vette. Nem volt hajlandó megmutatni a tényleges képességeit, a játékok alatt sajnos processzor limitbe ütköztünk. Nagyon sok rejlik benne, s úgy vélem az igazi teljesítményt a DX 11-re tartogatja, vagyis akkor fogja a számunkra legszebb arcát mutatni, amikor már többségben lesznek az ilyen játékok. Addig nem árt szert tenni egy durva procira, mert bizony nem egyszerű kiszolgálni a monstrum igényeit.

Szándékosan hagytam a cikk végére a kétkártyás megoldás értékelését. Bár meglepően jól teljesített a két különböző termék összekötve, sajnos azt kell mondjam abszolút értelmetlen ilyenben rendszer építésében gondolkodnunk. Nem azért mert különböznek a kártyák, hanem mert a legolcsóbb 5750-es típusból kettő közel annyiba kerül, mint egy 5850. Akkor már miért ne azt választanánk? Főleg mert a két kisebb kártya valószínűleg teljesítményben is gyengébb volna, nem úgy mint két 5770 együtt, ami már megközelítőleg hozná az 5850 teljesítményét, de akkor viszont a költségek már túlszárnyalják az önálló kártya árát. Az pedig újfent előnytelen.

Kísérletnek nagyon jó volt a Crossfire lehetőség kipróbálása, viszont a gyakorlatba való átültetése egyelőre értelmetlen ezen termékek esetében, ám ha majd csökkennek az árak, újra el lehet játszani a gondolattal.

Gigabyte GeForce GTX 465

A terméken nem kell túl nagy meglepetésekre számítani – aminek persze megvannak a stratégiai okai -, így nem lepődünk meg azon, hogy a Gigabyte nem piszkálódott az órajelek környékén, az még korai is volna. Viszont alkalmaztak néhány apróbb módosítást, melyek érdekesnek bizonyulhatnak. Ilyen például, hogy a kártya PCB-je (nyomtatott áramköri lapja) kétszer több rezet tartalmaz, mint a hagyományos változatoké. S hogy legyen egy látványos változtatás is aminek örülhetünk, lecserélték az Nvidia féle alaphűtést, és felváltották egy egyedi példánnyal, ami négy rézből készített hőcsővel, nagy, alumínium lamellákkal sűrűn tagolt bordával és két darab, 80 milliméteres ventilátorral van felvértezve a magas hőmérsékletek leküzdéséhez.

GTX 465 a dobozával együtt

A termék felbukkanásával egyszerre végre konkretizálódtak a GTX 465 specifikációi is, ami 352 darab 1215 megahertzes CUDA magot tartalmaz, grafikus processzora 607 MHz-en üzemel, s az ahhoz 256 bit széles interfészen keresztül kapcsolódó 1 gigabájtos GDDR5-ös memória effektív 3206 MHz-en ketyeg. A Gigabyte színeiben érkező variáns 3 utas SLI támogatással, dupla DVI és egy mini HDMI kimenettel érkezik, 280 dolláros áron.

A HD 5450 referencia modellje

Elsőként a népes család leggyengébb tagját mutatták be, ami az 5450-es jelzést kapta. Ez a modell a 40 nanométeres Cedar grafikus processzorra épül, ami 650 MHz-es órajelen üzemel, és összesen 80 darab stream processzort tartalmaz. A termék a többi DX 11-es Radeontól eltérően nem GDDR5-ös memóriával lesz felszerelve, ehelyett csak GDDR3-as chipeket integrálnak a nyákra, 1 gigabájtos méretben. Ezek sajnos mindössze 64 bites adatsínen keresztül kapcsolódnak a GPU-hoz, órajelük pedig effektív 1600 MHz.

Ahogy az a belépő kategóriában lenni szokott, a legkisebb modell, vagyis a HD 5450 alacsony profilú kivitelben készül, ami előreláthatóan beéri majd egy passzív hűtési megoldással is, bár ahogy a referencia modell is mutatja, elérhető lesz aktív, ventilátoros hűtővel is. Az új kártyát elsősorban HTPC-be ajánljuk, hisz médialejátszásra bőven elegendő a teljesítménye, ráadásul megtaláljuk rajta a legfontosabb kimeneteket is, ugyanis rendelkezik D-Sub, DVI és HDMI portokkal egyaránt.
A vállalat az említett 5500-as kártyákat (melyekről eddig nem szolgáltak információkkal), elvileg még ezen a héten bemutatja, ezzel egy időben a Radeon HD 5450 már a boltok polcain is felbukkanhat, körülbelül 50 eurós áron. Ha ezek az újdonságok is debütálnak a kereskedelmi forgalomban, akkor az AMD elmondhatja, hogy lefedte a teljes piacot DX 11-es kártyáival, s a HD 5000-es széria ezzel együtt teljessé válik.

Radeon HD 5670

A 775 MHz-es GPU-hoz 128 bites buszon keresztül csatlakoznak a GDDR5 szabványú memóriachipek, melyek 512 megabájtos vagy 1 gigabájtos méretet alkotnak változattól függően. Ezek órajele 4 GHz, persze csak effektív értékről beszélhetünk. A termék meglepően kedvező fogyasztás mellett képes működni, terhelés alatt mindössze 61 W-ot fogyaszt. Érdekes továbbá, hogy a beépített energiagazdálkodási rendszernek hála normál, vagyis terhelés mentes állapotban 14 Watt is elegendő a kártya működtetéséhez.  A DirectX 11 kompatibilis kártya már debütált is a kereskedelmi forgalomban, 99 dolláros ára pedig az NVIDIA GeForce GT 240 ellenfélévé teszi. Első ránézésre jobb vételnek tűnik a Radeon, de a tesztekből majd kiderül, hogy a századszor átnevezett GeForce felveheti-e a versenyt az új technológiával, függetlenül attól, hogy egyes GT 240-ekre az NVIDIA is GDDR5-ös memóriát integrált.

Radeon HD 5500 & 5400

Természetesen a belépő szint sem maradhat DX 11-es Radeonok nélkül. Ezt az űrt tölti majd be a HD 5500 és az 5400-as széria, melyek februárban mutatkoznak be. A HD 5500-as megoldások a Redwood grafikus processzorra épülnek, míg az 5400-as családba tartozó kártyák a 242 millió tranzisztort tartalmazó Cedar chipet használják majd. Konkrétumokkal nem szolgált az AMD, de azt már most tudni lehet, hogy főként alacsony profillal jelennek meg a kártyák, specifikációk tekintetében pedig a gyártók egyénileg dönthetnek termékeik órajeleiről, hűtéséről, kimeneteiről illetve memóriaméretéről.

Club 3D Radeon HD5750

A nagyméretű borda négy darab rézből készült hővezető csövet tartalmaz, melyek a 40 nm-es gyártástechnológiával előállított grafikus processzor hőjét hivatottak arányosan elosztani az alumínium lamellák között. Hogy a hűtés milyen hatásfok mellett operál, arról nem szól a fáma, de elnézve a blokk méreteit, valószínűleg problémamentesen ellátja a feladatát.

Ami a kártya specifikációit illeti, a gyári adatok szerint a Club 3D 5750-ese teljes mértékben az AMD referenciamodelljére épül, vagyis a GPU összesen 720 darab shader processzort (és 36 darab Gather4-kompatibilis textúrázó csatornát) tartalmaz, órajele pedig  700 MHz. A GDDR5 típusú videómemória 1 gigabájtos kiszerelésben került a termékre, és 4,6 GHz-es effektív órajel mellett üzemel.

A 16x-os PCI Express csatolóval ellátott kártyán egyébként 2 db DVI, 1 db HDMI és 1 db DisplayPort  is helyet kapott kimenetek gyanánt. A gyártó elviekben már a héten megkezdi az új termék forgalmazását, ám azt egyelőre nem sejtjük, hogy mikor jut el hazánkba, azt pedig végképp nem tudjuk megjósolni, hogy milyen áron lesz kapható. Külföldön 110 euró lesz, de ott nem kell kifizetni az adó adójának az áfáját.